Strand

(Gaby, nemesisz@freemail.hu)

// Figyelem: A következő törtétnetet a 14 éven aluli olvasók csak szülői felügyelettel olvashatják, és utána alaposan beszéljék ki a dolgokat, nehogy félreértés és rémálmok legyenek belőle, amiért az író semmilyen felelősséget nem vállal, mert sz*rik rá magasról.//

*

- De meleg van! - kiáltott föl Armand, mikor felkelt az ágyról. Daniel az ágy szélén ülve törölgette magáról az izzadságot.

- Érdekes. Hiába vagyunk a pincében, a hőség mégis lejut ide is. - jött közelebb Marius.

- És ha itt lenn ilyen meleg van, inkább meg se akarom tudni, fent mi lehet. - szólt Lestat, és az ágyneműbe törölgette izzadt, meztelen testét, Louis nemtetszést kifejező pillantásaival mit sem törődve.

- Ne nézz így, nem te mosod ki! - mondta végül Louisnak, aki nagyot sóhajtott, és egy véres cseppet törölt le a homlokáról.

- Nem lesz ez így jó. Olyan meleg van, hogy a végén saját vérében pácolt vámpír leszek. - nyögte Daniel, és Lestat példáját követve ő is az ágyneműt kezdte használni törölköző helyett, majd érdeklődve vizsgálta arca lenyomatát az anyagon.

- Ez nem mehet így tovább! - fakadt ki Armand. - Megvan még az a kisbusz, amit Santino szerzett?

- Igen, csak Daniel és David átpofozták kicsit.  - válaszolta Marius.

- Mennyire?

- Nos, úgy néz ki, mint egy hatvanas évekbeli hippi busz.

- Um. - nyögte Daniel megadóan. - Éppen olyan kedvem volt.

- Mindegy. Pakoljatok össze, megyünk strandolni!

*

- Még mindig nem értem, miért kell nekünk több órán át utazni egy strandra, mikor Éjszigeten van egy hatalmas, privát partszakaszunk? - értetlenkedett Pandora.

- Mert megadjuk a módját a dolognak. - nevetett Daniel.

- Is. Meg mert fő a változatosság. - toldotta meg Armand.

Vita kerekedett abból, hogy ki vezessen. Végül a többfordulós kő-papír-olló csata után David ülhetett boldogan a volán mögé, pár szitok, és az ellenfelek részéről gyilkos pillantások kíséretében. Miután ezzel is megvoltak, és bepakoltak, jött az ülőhely verseny. Mivel David vezetett, Lestat meg kötötte a karót az ebhez, hogy neki márpedig látnia kell, mit csinál a gyermeke, melléült, és így Louis is. Armand pedig mindenképp ragaszkodott Marius és Daniel közti helyéhez, hogy kétfelől kapjon áldást, ám Pandora ez alkalommal megmakacsolta magát. Így Armand-nak végül be kellett érnie Khayman társaságával, de még mindig jobban járt, mert Marius és Pandora a leghátsó sorban ülve társul kapták a morcos kedvű Gabrielle-t.

- Egyébként ő miért jött velünk? - kérdezte Louis suttogva Lestat-t.

- Csak nem hagyhatjuk otthon.

- Miért ne? Általában elvan magában.

- Ha mindenképp tudni akarod, kifogyott az összes könyv, mindet elolvasta, még a kínai-portugál szótárat is, és nem tudott mit csinálni, úgyhogy velünk jön. - súgta Lestat, mire Louis nagy szemekkel nézett rá, majd hátra, Gabrielle felé. Ő bezzeg sose olvasott ki egy szótárt se. Annyira még nem unatkozott. Mibe lefogadta, hogy Gabrielle egy kukkot se értett belőle.

*

 Útközben nem történt semmi különösebb dolog. Láttak egy őzet, illetve kettőt, illetve azt a két részt, ami maradt belőle, miután David elütötte.

- Ez már a harmadik! - mondta felháborodva Louis.

- Nyugi, van belőlük még épp elég. - rúgta arrébb az útból az állatot Lestat, majd visszaszálltak a kocsiba.

- Azért David, igazán odafigyelhetnél.

- De ha egyszer elém ugrottak. - mentegetőzött David.

- Biztos Lestat hívta őket. - szúrta közbe Armand.

- Ja, persze, önként meg akartak halni. - mondta Lestat.

- Tényleg? - kérdezte felderülve Louis.

- Nem.

- Oh... pedig... - komorodott el újra. - Pedig nem tudhatjuk, de lehet, hogy… hogy most sok kicsi árva gidácska maradt utánuk. Szegények.

- Louis... - sóhajtott Lestat fáradtan. - Sírt nem akarsz nekik ásni? Vagy egy emlékművet?

- Tényleg, most hogy mondod... - szállt volna ki Louis, de Lestat visszahúzta.

- Csak vicceltem. Nem kell mindent készpénznek venned.

- Oh... hát jó... - ült vissza Louis búsan. Armand és Daniel alig bírta megállni röhögés nélkül.

*

 David-nek egy idő után az agyára mentek Lestat idegesítő megjegyzései, mely szerint hol túl lassan, hol túl gyorsan vezet, túl sokat pislog, és nem látja rendesen az utat, hol elkalandozik a tekintete, mondjuk más egyedekre itt mellette... és így tovább. Ezenfelül hangosan bemondta minden egyes kilométer tábla után a hátralévő útszakaszt.

- Nyolcvanhatos tábla. A hátralévő úthossz: huszonhat kilométer, melyet a jelenlegi sebességünkkel 10,34 óra alatt fogunk elérni, hála David nagyszerű képességeinek... Bezzeg ha én vezethetnék...

- Akkor már rég sültvámpírok lennénk egy szakadék szélén. - szólt közbe Daniel.

- Ha-ha, riporterfiú, nagyon vicces. Hopp! Nyolcvanhetes tábla, a hátralévő...

- Percek az életedből egyre fogynak, ha így folytatod tovább. - kiáltott előre Marius, mire Lestat elcsendesedett. A Vörös Mesternek még ő is megadta a kellő tiszteletet… néha…

*

 Végre valahára odaértek az előre kiszemelt strandhoz. Sorban kiszálltak, és nyújtózva nagyot szippantottak a friss levegőből. Aztán Khayman prüszkölni kezdett, mert a nagy levegővétel közben az orrába ment egy bogár. Kétségbeesve próbálta kifújni, és végül sikerült is... egyenesen Gabrielle arcára. A nő lassú mozdulatokkal előhúzta a zsebkendőjét, és letörölte az arcát, míg végig szúrós szemekkel meredt az elvörösödő Khayman-re.

- Rendben, pakoljunk ki. - javasolta Marius. Khayman gyorsan sietett segíteni neki, el Gabrielle szemének kereszttüze elől.

- Még szerencse, hogy napernyőt meg hűtőtáskát nem kell hoznunk! - dünnyögte Daniel, míg a homokos parton bandukolt lefelé, hóna alá csapva egy összecsukható asztallal. Mikor megtalálta a megfelelő helyet, szétnyitotta és lerakta, majd cipőjét levéve belegázolt a vízbe. A telihold fényében fürdő tenger enyhén hullámzott.

Daniel lélegzett egy mélyet, lépett egyet, majd hirtelen nyikkanva seggre esett a vízben. Aztán, mint aki tűpárnába ült, villámgyorsan felpattant, és rohant a kocsihoz.

- Armaaaaaaaaand! - kiáltotta.

- Mi történt? - kérdezte Pandora, kezében két székkel.

- Valamin elcsúsztam, és utána valami megcsípte a... - mutatott a hátsófelére. - És fáj. Nagyon. - nyöszörögte végül. Pandora a mutatott helyre nézett, majd kitört belőle a nevetés. A hangra Marius és Armand is odajöttek, és ők is csatlakoztak Pandorához. Daniel értetlenül nézte őket.

 Daniel pont egy rákra ült, ami belekapaszkodott az ollójával a nadrágjába, és vidáman lengedezett, ha Daniel akár egy kis mozdulatot is tett. El se akarta engedni őt, míg Khayman le nem rángatta Danielről. Ekkor még nagyobb hahotázásba kezdtek, mert Daniel nadrágján most egy szép kis lyuk tátongott, hála a ráknak.

- Menj a rákba! Szemét dög. - kiáltotta Daniel, és jó magasra emelte a lábát, hogy eltapossa, de félútón úgy maradt, levegőbe emelt lábbal, mert Louis közbeszólt:

- Ne! Ne öld meg. Nem ártott senkinek.

- Nem a fenét! - válaszolta Daniel, és folytatva az elkezdett mozdulatot, jót taposott a rákon. Louis bánatosan kullogott vissza a csomagjához.

- Mi van? - kérdezte Lestat, aki épp egy táskában kutatott nagy üggyel-bajjal.

- Daniel... megölt egy rákot.

- Aha, persze. Nem láttad a fürdőnadrágom? - Lestat oda sem figyelve Louis-ra tovább keresgélt.

- Miért, neked olyanod is van? - kérdezte Armand Lestat mellé állva és nagy barna szemeit Lestat-ra meresztette,

- Jó, hogy van! - csattant fel Lestat, és hogy bebizonyítsa, előhúzott egy sötétkék mintás fürdőgatyát. Aztán nem zavartatva magát, át is öltözött, mindenki szeme láttára.

Mire végzett, a többiek is visszajöttek, akik a vetkőzőshowt nem kívánták szemrevételezni, és inkább elvonultak ők is átöltözni, természetesen Louis kivételével.

*

 Mindenki legnagyobb meglepetésére Gabrielle-n is fürdőruha volt, olyan igazi, testhez simuló, ami mindent, de tényleg mindent megmutat, amit Gabrielle eddig ügyesen takart a világ és a vámpírok szemei elől.

- Fú! - ennyit bírtak kinyögni. Na, azért nem bikini volt, mint a Pandoráé, de mégis volt valami. Igaz, khaki színű és terepmintás volt, Gabrielle egyik kedvenc színe, mármint a terepminta. A többiek inkább nem tettek rá megjegyzést, nehogy megint felhúzza magát, így is kicsit idegesnek tűnt.

 Mariusnak természetesen borvörös színű volt az alsója, míg Khayman-é és a Davidé simán és egyszerűen fekete, ahogy az illett is hozzájuk. Pandora hajához nagyon jól állt a sötétzöld bikini, míg Daniel szivárványszín csíkos nacija köztetszés tárgyává vált, főleg David tett rá dicsérő megjegyzéseket, de Armand gyorsan elhessegette. Louis fekete nadrágján pici sárga tengeri csillagocskák virítottak. De a divatbemutató pálmáját mégis Armand vitte el. Neki ugyanis fekete alapon kicsi piros eprecskék sorakoztak a nadrágján.

- És masni? - kérdezte Lestat kíváncsian mosolyogva. - Nincs rajta?

- Már leszedtem. - vallotta be Armand, mire Lestat nagy szemekkel nézett rá.

- Kezdek komolyan aggódni miattad! - jegyezte meg Daniel.

- Nagyon... szexi. - mondta Lestat nevetve.

- Azt akarod, hogy levegyem? - kérdezte dühösen Armand.

- Igen!... De nem most. - felelt Lestat egy csábos mosoly kíséretében.

*

- Menjünk a vízbe. - javasolta Pandora. A többiek bólintottak és elindultak a víz felé. Gabrielle végül megállt az egyik széknél, előkapott három könyvet, amiket sebtiben vásárolt a benzinkútnál, az asztalra csapta őket, és kényelmesen elfoglalta az egyik ülőalkalmatosságot, majd nyugodtan olvasni kezdett.

- Te nem fogsz úszni? - kérdezte tőle David.

- Majd később. Ha elolvastam ezeket. - mutatott Gabrielle a könyvkupacra és újra olvasni kezdett.

- Ne aggódj, nagyon gyorsan olvas, van már tapasztalata benne. - mondta Armand Davidnek. Daniel a Béjvacs-t (Baywatch) utánozva befutott a vízbe, majd szép hasast ugorva elmerült a hűs habokban.

- Hat pont! - kiáltott neki Armand nevetve.

- De mínuszban. - toldotta meg Lestat, és térdig begyalogolt ő is, majd Louis-t hívta, de annak nem akaródzott nagyon bemenni.

- Mi bajod van már megint? - kérdezte Lestat türelmetlenül.

- Nem tudok úszni.

- Ne aggódj, én se. - szólt mellette Armand.

- És én se. - mondta Khayman, mire mindenki nagy szemekkel nézett rá.

- Pedig neked hatezer éved volt rá. - kiáltotta ki Daniel a vízből.

- A hajót bezzeg nyugodt szívvel elviszed, de úszni nem tudsz? Hát ez jó! - mondta neki Armand.

- Végülis nem fullad meg. - érvelt Pandora.

- Még nem. - szólt David.

- Te meg azt javasoltad, hogy ide jöjjünk, és mégse tudsz úszni. – vágott vissza Khayman.

- Nehogy már ezen összevesszetek. Egyébként erre is gondoltam, úgyhogy semmi gond. - szakította félbe a kialakuló vitát Marius, majd egy táskából pár felfújható cuccot húzott elő, és szétosztotta közöttük. - Így ni, most fújjátok fel, és mehettek.

*

 Mint kiderült, Armand két karúszó boldog tulajdonosa lett. Elég nevetségesen nézett ki a delfinmintákkal a karján. Louis-nak egy szép rózsaszín úszógumit sikerült kisebb-nagyobb bajjal felfújnia, amit a derekára húzott, és boldogan ment a vízbe Lestat mellé. Khayman-nek volt a legjobb dolga, de neki is kellett a legtöbbet fújni, ő ugyanis egy szép nagy matracot kapott, rikító sárga színben. Hát igen, Marius, ha festészetben nem is akadt párja, felfújható vízi játékok vásárlásában nem járt az élen. Így már minden rendben volt. Mindenki, természetesen Gabrielle-t leszámítva, vígan pancsolhatott a hűsítő tengervízben.

*

- Gyertek csak ide. - kiáltott Khayman a mélyvízben úszkálva a matraccal.

- Mi van? - úszott közelebb Daniel.

- Mik ezek itt? - mutatott a vízre Khayman.

- Passz.

- Micsodák? - jött oda Armand is.

- Ezek az izék a vízben. - mutatott le Daniel.

- Hadd nézzem. - hajolt közel a víztükörhöz Armand, míg Daniel ledugta a kezét az izék közé, amik körülvették és hozzádörgölőznek.

- Au, ezek csípnek... a rohadt dögök, ezt még...

- Ne!!! Ne öld meg őket!!! Bármik is legyenek. - kiáltotta a partközelből Louis. Már ismerte Daniel ezen indulatát az állatokkal szemben. Ne akarta, hogy Daniel ártatlan állatokat öljön, vagy ne adj Isten, bántson.

- Úgy néznek ki, mint a takony. Vagy mint egy ufó, vagy... - találgatott Armand.

- Ezek medúzák. - jelentette ki David nagy szakértelemmel.

- Tényleg.... - néztek nagyot a többiek, és gyorsan elhúztak onnan, nehogy összecsipkedjék az állatok őket. Khayman persze maradt, és felhúzva magát a matracra, lenyűgözve figyelte a kis állatkák mozgását.

*

  Egy idő után Gabrielle könyvkészlete is elfogyott, így kénytelen volt az unalom elől a vízbe menekülni. Ám ez nem ment zökkenőmentesen. Kezdte azzal, hogy - Daniel után szabadon - olyan béjvacsosan belegázolt a vízbe, hogy egy sziklába beverve a lábát pofáraesett, és egy moszattal a fején jött föl a víz alól, fonott szőke haja pedig a nyaka köré tekeredett.

- Jé, moszat. Erről eszembe jut egy vicc. Két moszat beszélget, az egyik: maga... - mondta Daniel, mire Gabrielle megfogta a nyakszirtjénél, és belevágta fejjel a vízbe. Daniel homokot köpve jött fel.

*

 Míg Khayman a medúzák vonulását figyelgette, és állandóan a szegény állatok nyomában úszkált, megrémítve és paranoiássá téve a tengerrész medúzapopulációjának jó részét, addig Lestat kiment a partra, és behozta a búvárszemüveget. A víz alá bukva egy ideig Louis-t rémítgette a felborulással, aztán röhögve közölte vele, hogy az úszógumiban nem lehet felborulni, mire Louis dühösen elkezdett vizet spriccelni Lestat felé.

 Utána Armand-nal szórakozott, aki a halakat nézegette mozdulatlanul. Lestat aláúszott, és hirtelen kidugta a fejét mellette, úgy, hogy Armand majdnem szívrohamot kapott, mert azt hitte, a cápa tért vissza azokból a filmekből, amiket múltkor éjjel nézett a horror csatornán. Másodjára már nem aratott ekkora sikert a mutatvány, úgyhogy Lestat újabb áldozatokat kezdett kutatni.

 Gabrielle-t nem akarta szekálni, hisz mégiscsak az anyja, Daniel pedig kapott pár adagot mára. Úgyhogy maradt Marius és Pandora. És David lesz a hab a tortán.

 Ők éppen egy sziklás részen nézegették a kövekre tapadt kagylókat, a körülöttük úszkáló pici halacskákat, meg a lassan mozgó tengeri csillagokat és közben felidézték a múltat, a közös napokat. Lestat Marius háta mögé settenkedett, természetesen a víz alatt, és arra készült, hogy felrúgva magát az aljról, a frászt hozza a másikra. Szépen neki készült, ám amikor elrugaszkodott, valami szúrósba lépett, és nagyot üvöltve felugrott, beterítve vízzel a rémült Mariust és Pandorát.

 Lestat gyorsan kimászott a sziklára, ráült pár tengeri csillagra, de nem zavarta, és megnézte a talpát... amiből pár tüske állt ki.

- Tengerisünbe léptél? - mondta önelégült mosollyal az arcán Pandora. - Te szegény... de sajnállak.

- Kuss! - rivallt rá Lestat, míg a tüskéket húzogatta ki.

*

- Lestat, ugye nem bántottad azt a sünit? - lavírozott oda az úszógumival Louis. Elég furán nézett ki benne.

- Inkább ő engem... de ha akarod, szólhatok Danielnek, hogy... - csusszant le a vízbe Lestat.

- Ne!! Csak azt ne. - tiltakozott Louis. - De... felhoznád nekem azt a sünit? Meg szeretném nézni.

- Még mit nem! Szúrjon meg megint, azt akarod?

- Dehogy! Csak kíváncsi vagyok rá.

- És én is. - úszkált közelebb Khayman a matraccal.

- Te csak figyeld a medúza-rajok vonulását.

- Ha ilyen nyuszi vagy, Lestat, majd Daniel felhozza. Daniel!!! - úszott oda Armand is.

- Tessék. - bukott fel hirtelen Gabrielle, Louis kezébe nyomta a sünt, majd ismét lebukva elúszott a mély vízben. A többiek nagy szemekkel meredtek rá, aztán mindenkit a sün kezdett érdekelni. Kis fekete tüskékkel volt borítva, az alján valami furcsa kinövésszerűséggel. Louis óvatosan lelocsolgatta vízzel, mire elkezdett mocorogni, és a tüskéit mozgatta.

- De aranyos!

- Uh. - csapott a homlokára Lestat és Armand is.

*

- Nem ülünk ki egy kicsit napozni? Szeretnék lebarnulni. - úszott Daniel Armand mellé, aki vígan úszkált körbe-körbe Marius körül, így tartva távol a láthatóan mérges Pandorát.

- Hülye. - mondta neki Armand  és tovább úszkált.

- Ha akarod, beáslak a homokba. - ajánlotta Marius, aki kezdett begolyózni attól, hogy Armand úszkál körülötte, mint áldozata körül a cápa. Inkább kimegy.

- Tényleg?

- Peeersze. - helyeselt Lestat. - De neked kell kiásnod magad.

- Jó! Nem gond...

*

 Így hát kimentek a partra, és elkezdték leásni Danielt. Csináltak egy nagy lyukat, Daniel belefeküdt, és ráraktak egy csomó homokot. A végén már csak a feje látszott ki.

- Na, most kiélhetjük a kreativitásunkat. - dörzsölte össze a markát Lestat, miközben ördögien vigyorgott.

- Mi van? - rémült meg Daniel.

- Mondom, kiélhetjük a kreativitásunkat. Süket vagy?

- Nem, csak... hogy érted? - próbált kimászni Daniel, de meg se tudott moccanni.

- Majd meglátod. Amúgy már rég kitalálhattad volna. - szólt Armand, és elkezdett a homokkal játszani.

*

 Fél óra és pár vödör homok után elkészült a remekmű. Kihívták Gabrielle-t, Khayman -t, Louis-t, Davidet és Pandorát is a vízből, hogy járjanak csodájára.

- Szép. - nyögte ki két nevetés között Pandora.

- A fogak is élethűek lettek. - dicsérte meg David.

- Nekem a vár tetszik. - mondta Louis. Khayman csak mosolygott, míg Gabrielle felhúzott szemöldökkel meredt Danielre, majd kis fiacskájára, és vissza, miközben kételkedett a kópé királyfi józan eszének állapotában, végül megunta a dolgot, és elment úszni.

*

 Ugyanis, miután Danielt behordták homokkal, Lestat alkotott neki egy csábos női testet, bikinivel, és egyéb dolgokkal ellátva. Armand meg épített a hasára egy várat, négy toronnyal, egy aranyos kapuval, és csinált hozzá négy pici zászlót levélből meg fadarabokból, majd feltűzte a négy toronyra. Marius pedig egy cápát formázott meg, amint be akarja kapni Daniel fejét. Szóval a szegény fiú kicsit furcsán nézett ki, ahogy egy cápa közelgett feléje éles fogakkal, míg gyönyörű, kecses női testén egy várat melenget.

*

 Napkelte előtt két órával végül összeszedelőzködtek, átöltöztek, Lestat természetesen megint showt rendezett, bepakoltak, és elindultak. David és Lestat újra harcba szállhattak a kormányért, míg végül úgy döntöttek, hogy Lestat vezethet, de ha úgy alakul, David bármikor leválthatja.

- Mintha otthagytunk volna valamit. - mondta Armand, majd maga mellé nézett az üres helyre.

- Mit? Ja, Danielt? Áh, nem hagytuk el, biztos meglesz, ha holnap visszajövünk érte. Úgyse kell senkinek. - vigyorgott Lestat a visszapillantó tükörbe.

- Ne szórakozz, azonnal fordulj vissza. Most!- csattant fel Armand.

- Jól van, na! - Lestat kelletlenül jó nagyot rántott a volánon, mire mindenki a furgon egyik oldalára kenődött fel, kivéve őt, aki be volt kötve, és fékcsikorgatva leparkolt, néhány centire Danieltől.

- Huh. - nyögte a fiú.

- Áh, ne gondold, hogy el akartalak ütni.... bár a kéziféket nem húztam be, úgyhogy jobb, ha hamar kiásod magad, mielőtt még... - mondta Lestat, és elkezdte kiásni Danielt.

- Nem vertél át, tudom, hogy csak szórakoztál. Nem hagynál itt... - szólt Daniel, míg Armand is ásni kezdte.

- Á, dehogy! - mosolygott Lestat.

- Ugye! - állt fel Daniel, homokmentesítette magát és a kocsihoz indult.

*

- Na gyerekek, jó helyre hoztalak titeket? - nézett hátra Lestat atyáskodóan.

- Mi az, hogy "hoztalak"? - kérdezte Armand.

- Nem én vezettem? - ült le Lestat, majd felugrott, és beverte a fejét. Daniel nem bírta megállni, és kitört belőle a nevetés.

- Te... ezért még kapsz!

- Ne! Ne öld meg! - mondta Louis.

- Ki akarja megölni Danielt?

- Kit érdekel Daniel? A rákot, amire ültél. - mutatott az ülésre Louis, amin egy rák csattogtatta az ollóját vígan.

- Tessék, neked adom. - lökte oda Louis-nak, és szúrós szemekkel meredt Danielre. - Otthon még számolunk ezért!

*

  Hazafelé egy őzet se láttak, Louis nagy örömére... ám egy madárral találkoztak... a szélvédőn.

- Lestat, a farkasölő ezentúl Lestat, az állatírtó lesz. - mondta Armand.

- Nyugi, mindjárt eltűntetem. - kapcsolta be az ablaktörtlőt, így a madárka szétkenődött a szélvédőn.

- Lestat! - Louis eltakarta a szemét.

- A szín jó. - mondta Daniel.

- Inkább vakarjátok le onnan. - javasolta Khayman.

- Lestat, szedd le! - kiáltotta hátulról Gabrielle.

- Jól van, na! De miért pont én?

- Mert te ütötted el. - szólt Pandora. Lestat erre leállította az ablaktörlőt, és a széttrancsírozott madarat két ujjal megfogva ledobta.

- És a vérrel meg a tollakkal mi legyen? - kérdzete.

- Mosd le! - mondta Marius.

- Mégis mivel?

- Lenne egy ötletem, de az túl... na mindegy. - szólalt meg Daniel.

- Várj. - Armand előrehajolt, az egyik gombot megnyomogatta, és víz spriccolt a szélvédőre.

- Kösz... - nézett rá Lestat, majd egy ronggyal letörölgette az üveget, és visszaült.

- Ott kimaradt egy folt. - mutatott előre Daniel, mire Lestat hozzávágta a véres, tollas rongyot.

- Fúj. - nyögte Daniel.

- Ha nem fogod be, a madarat is megkaphatod. - erre Daniel inkább nem válaszolt.

*

 Hazaérve mindenki fáradtan rogyott az ágyára, és egyből álomba merültek. Ám hamarosan mindenkit felvert Lestat éktelen ordítása.

- Mi a franc? - ment oda Armand, és álmosan dörgölgette a szemét.

- Valami... - kezdett keresgélni Lestat a takaró alatt, mire Louis elvörösödött. - Ez a dög! - rántotta le a takarót az ágyról. Egy pici rák volt az ágy közepén. Lestat dühösen Louis-ra meredt.

- Behoztad az ágyba? Louis, ez már tényleg beteges! Na jó, vagy én vagy a rák, a kettő egyszerre nem megy. - mondta Louis-nak, mire az nagy szemekkel nézett rá, aztán búsan felnyalábolta legújabb kedvencét, kisétált a tengerpartra, és elengedte a pici állatot. Elnézte, ahogy az lassan beoldalazik a vízbe, integetett neki egy kicsit, aztán bement, és lefeküdt a már hortyogó Lestat mellé, és behunyva a szemét, pici rákocskákról álmodott.

*

//A történet alatt egyetlen őz, rák, medúza, moszat, tengeri csillag, tengeri sün, madár, vagy Daniel sem sérült meg. Az állatvédőktől pedig szíves elnézést kérek.//