|
Big Blooder
2007.01.12. 17:49
*Stúdió.*
- Helló evribodri!!! Áj em bek!... *zavartan elnéz a kamera mellett.* - Hogy érted, hogy ez nem?... oh, értem! *suttogja, majd újrakezdi.* - Öhm, igen! Tehát... Helló mindenkinek! Én David vagyok! *kiírás David mellett: ő, és egy villogó nyíl.* - Na, nem is húzom tovább a dolgot, nézzük, mi történt ma a házban.
*Váltás a házba. Felirat: 9. nap*
*HIM - The Reaper c. száma szól ébresztőként.*
- Csak ilyenkor hallunk zenét, és akkor is ilyeneket kell berakni? Ki kérem magamnak... *kel fel dühösen Lestat.*
- Na persze, inkább a saját macskazenédet hallgatnád, mi? *mondta neki Armand, és mielőtt Lestat visszavághatott volna, kiment.*
- Nem is macskazene! *kiáltja utána Lestat sértetten, majd Louis-hoz fordul, aki a zenére ringatja a fejét, becsukott szemmel élvezve a dallamot.* - Ugye?
- Tessék? *néz rá Louis.*
- Mondom, nem is macskazene.
- Nem, nekem ez a szám nagyon tetszik, igazán találó.
- A saját számaimra gondoltam, ezek szörnyűek.
- A tieid is elég jók... bár...
- Hm?
- Semmi. *mondja végül Louis, és a fejére húzza a takarót. Lestat legyint, és kimegy. Kint Armand Gabriellel kezdett sakkozni.* - Jó időtöltés?
- Aha... fejleszti a stratégiai készséget, meg a gondolkodást is... úgyhogy nem ajánlom neked, mert akinek nincs agya, annak elég nehéz gondolkozni... *jegyezte meg Armand.* - Sakk.
- Uh, te kis nyomorult... *kapja fel Lestat Armand-t, de Gabrielle leinti.*
- Engedd el, azonnal!
- Most nem... anyám. *erre Gabrielle lekevert neki egy nagy pofont.* - Ez sem győzött meg. *erre Armand ágyékon rúgta, mire Lestat elengedve őt, összegörnyedve eloldalazott. Armand elégedetten dörzsölte össze a kezeit.*
- Nos, ha ezzel is megvoltunk, folytathatjuk? *ült le vidáman a játékhoz, és Gabrielle-re nézett.*
- Halihó! *köszönt be a Big Blooder.*
- Szia! *mondta Armand.*
- Újabb feladatot kaptok.
- Jó hír... *sóhajt Lestat.*
- Szerinted is? Ez nagyszerű! Nos, először is köszönjétek meg egyik kedves tanácsadónk, Gaby anyukájának az ötletet, ami az ő zseniális agyából pattant ki.
- Köszi Gaby mamája... *mondja Lestat vontatottan.*
- Tehát, a feladat: testfestés. Tetszik?
- Hogy mi??? *pattant fel Lestat felháborodva.*
- És hogy teljes legyen a dolog, párosul hozzá hajfetsés és körömlakkozás is. Az utóbbi Lestat páratlan ötlete. Festéket és egyéb kelléket találtok a tárolóban, mintákkal egyetemben. Megjegyzem, az eredeti ötlete tojásfestés volt, de az nem aktuális. Ennyi.
- Na ne... *tiltakozott Lestat, míg Armand és Louis előhozták a kellékeket tartalmazó dobozt, és elkezdték szétszedni. Erre már Lestat is abbahagyta az őrjöngést, és ő is kíváncsian nézegette az új holmikat. Gabrielle a kanapén ülve figyelte a műveletet. Louis kiszedte a festéktégelyeket, és sorba lerakta őket az asztalra, majd egy csomó körömlakkot húzott elő, és azokat is sorba lerakosgatta. Armand megtalálta a mintákat, és törökülésbe leülve nézegette őket, Lestat pedig föléhajolva figyelt.*
- Ez nem is rossz! *mutatott Armand az egyikre, ami egy terepmintát ábrázolt.*
- Ne hülyéskedj! Ez szörnyű... hogy lehet ilyen feladatot kitalálni??? Hogy elrondítsam magam, ezt a szép hajat, a bársonyos bőrömet durva festékkel... *siránkozott Lestat, Armand meg csak a szemét forgatta.*
- Jajj, Lestat, fogd már be! *szólt Gabrielle, mire Lestat sértetten és dühösen meredt rá.*
- Jobb lenne elkezdeni... *jegyezte meg Louis.*
*2 óra múlva.*
*Gabrielle egy szál fehér bugyiban és melltartóban állt a tükör előtt, és éppen a most már zöldes-barnás-szürkés csíkokkal díszített haját rendezgette fekete-barnára festett körmeivel. Louis már teljesen elkészült, egész teste égkékre volt festve, elvétve fehér kacskaringós mintákkal és hullámvonalakkal díszítve. Körme is égkék volt, fehér csigavonalakkal, haja pedig fehér, néhol kék csíkokkal. Armand éppen tűzpiros haját szárítgatta, Lestat pedig még mindig a mintákat nézegette.*
- Döntöttél már? *kérdezte tőle Armand.*
- Nem! Mind ronda, egyik se illik hozzám! *jelentette ki Lestat, eldobva a mintákat.*
- Akkor majd én kitalálok neked valamit! *ajánlkozott Armand.*
- Még csak az kéne! Halálom lesz az a nap, mikor megengedem neked, hogy hozzámérj. *nézett rá gyilkos szemekkel Lestat.*
- Jujj, most meg kéne ijednem? *húzta fel az egyik szemöldökét Armand, felvette a mintát, keresgélt benne, majd Lestat elé tartotta.* - Megfelel?
- Nem!
- Nem baj. Louis! *kiáltott Louis-nak, aki azonnal mellette termett. Armand megmutatta neki is a mintát.* - Tetszik?
- Igen. *bólintott Louis.*
- Képzeld, Lestat ezt akarja. *mondta neki lelkes képet vágva Armand.*
- Tényleg? Ez nagyszerű, akkor megyek, és összeszedem a szükséges színeket! *lelkesedett Louis, és elment.*
- De én nem is... *kezdte a tiltakozást Lestat, de Armand közbeszólt.*
- Csak nem akarod elrontani a jókedvét, ami így is ritka? *vigyorgott rá Armand.* - Legyen szíved... legalább most.
- Zsarolsz, te kis degenerált kertitörpe?! *pattant fel Lestat, és nyakonragadta Armand-t.*
- Na na, Lestat, vigyázz, mert már jön visszafelé! *erre Lestat elengedte Armand-t.*
- Itt van minden, kezdhetjük? *kérdezte Louis az asztalra pakolva.*
- Öhm... *Lestat gyilkos pillantást küldött Armand felé, aki csak mosolygott.* - Igen... *aztán Armand-hoz hajolva a fogai közt sziszegett.* - Várj csak, ezt még nagyon megbánod!
*Reklám*
Daniel egy könyvvel a kezében megáll, kinyitja, és olvasni kezd: "Mert a lét csak egy pislákoló láng a végtelen világűrben, melyben mi, emb... vámpírok keressük az igazi kifelé vezető utat a problémák sűrűjéből. Ebben a gyötrelmes, de erőteljes összevisszaságban olyanok vagyunk, mint egy tanulékony szörnyeteg. Az utat keresve lelkünk magányosan bolyong e fájdalmas, kusza és bonyolult gondolatban. Ebben a posztfeudális, ekleptikus elemekkel átszött sötét, professzionalista univerzumban..." *sóhajtva becsapja a könyvet.* Ha ilyen, és ehhez hasonlóan bődületes marhaságot akar olvasni, akkor feltétlenül NE vegye meg az én könyvemet! Abban nem ilyenek vannak, hanem receptek, amiket én találtam ki, ezért a kimenetelük és sikerük is kétes. Köszönöm. *kimegy, a könyvet pedig a kamerának dobja.*
*Reklám vége.*
*2 óra múlva.*
*Gabrielle is elkészült, teste tele terepmintás foltokkal, és mikor kiment a kertbe, Armand alig találta meg, annyira beleolvadt a környezetbe, hogy csak akkor fedezte fel, mikor majdnem nekiment. Gabrielle ezen sikerén felbuzdulva azon kezdett gondolkozni, hogy esetleg így marad, és mostantól ez lesz a ruhája.*
*Ellenben Armand tűzvörös hajához tűzvörös alapon fehér keresztes minta járult. Louis még mindig kék maradt, míg Lestat, nos ő...*
- Te jó ég! *néz Lestat a tükörbe, ami egyből meg is reped.*
- De jól nézel ki! *vigyorgott Armand.*
- Ugye? *mosolygott Louis, Gabrielle pedig az álcázásból visszatérve az ajtóból meredt egyetlen kis fiacskájára, majd szó nélkül visszament a kertbe.*
- Louis! Hogy tehetted!!! *fakadt ki Lestat.*
- Nem... nem tetszik? *kérdezte Louis zavartan.*
- Nem! Szörnyű!
- Oh... pedig nekem... mindegy. *kullogott el bánatosan Louis.*
- De ha már felmázolt, nyugodtan maradhatsz így. *mondta Armand.*
- Halihó! Mind gyertek a napp... te jó ég Lestat, hogy nézel ki! Ah-ha-ha-ha... *tört ki a röhögés a BB-ből.*
- Úúúúú... ezt még megkeserülöd, csak kapjalak a kezeim...
- Erre sajnos nem lesz lehetőséged. De most komolyan... honnan jött az ötlet a tollakkal?
- Louis...
- És a masni?
- Louis...
- És a csigaszarv? Azt is Louis?
- Nem, azt kivételesen Armand...
- Igen, persze... nos, meg kell hogy mondjam, a rózsaszín annnnnyira a te színed! Majd ha kijössz, elbeszélgethetnénk egy s másról...
- Öhm... ja, persze... *bizonytalanodott el Lestat. Gabrielle is bejött.*
- Jó hír, hogy mind sikeresen teljesítettétek a feladatot, gratula!
- Kösz! *mondta Armand.*
- Rossz hír, hogy szavazunk!
- Jeee! *ujjongott Lestat.*
- Tehát, akinek ma mennie kell, aaaaaaaaaaaaz... GABRIELLE!!!
- Jó! *mosolyodott el Gabrielle, és úgy, ahogy volt, kiment, a többiek nagy megdöbbenésére.*
*Stúdió.*
- I-gen... nos, Gabrielle érdekesen hagyta el a házat, de hát EZ A BIG BLOODER, itt semmin sem szabadna meglepődnünk... *elbizonytalanodik.* Vagy mégis? Mindegy, már csak HÁRMAN maradtak! De vajon ki visz mindent? Ki lesz a nyerő, a menő, a győző, a... stb. Holnap... megtudhatják! Addig is, jó reggelt, én David voltam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
