*A stúdióban.*

- Helló! Itt a Big Blooder, az ország leg-leg-legeslegnézettebb valóságshowja. Nézettségünk túlszárnyalta eddig minden, ebben az időben párhuzamosan futó, konkurens tévécsatorna műsorát. Én David vagyok, ha valaki nem tudná még, 3 nap után... *kiírás a képernyő alján: David.* - Nos, gyerünk, nézzük meg a kiszavazást, és az új feladatot.

*Váltás a házba. Felirat: 3. nap*

*Hangos kakasszó ébreszt fel mindenkit... természetesen este hatkor.*

- Lőjétek már le! *kiáltja Daniel, és a párnát a fejére húzza. A tegnapi hajfesték meg se látszik senkin, mindenkinek újra normális, megszokott a haja.*

- Nem lehet. *mondja Marius, miközben a vörös köntösét veszi fel.*

- A szabálykönyv azt mondja, hogy... *kezdi Armand, de Lestat félbe szakítja.*

- Te minek bújod folyton azt a rohadt könyvet. Ennyire unatkozol?

- Nem, de ha már senki nem olvassa, legalább én tisztába legyek a dolgokkal... és tudlak ezzel idegesíteni. *vigyorgott Armand. Lestat meg csak legyintett rá, és visszabújt Louis-mellé, aki Daniel példáját követve a fejére szorította a párnát.*

- Tehát a könyv szerint ez a kakas azt jelzi, hogy fel kell kelnünk.

- Na ne mondd?! *néz rá Lestat felhúzott szemöldökkel.*

- De. *mondja Armand, és lerántja a takarót Lestat-ról.*

- Mi ez a ricsaj? *kérdezi Akasha, a kettészakított ágy egyik részén ülve.*

- Kakasszó. Tudod, az egy olyan madár, ami tojást tojik, és reggelenként... *magyarázza neki Claudia, és közben belehuppan a bocis plüsspapucsába.*

- Tudom, mi az a kakas! *fakad ki Akasha.*

- Akkor vannak még csodák. *morogta Maharet, míg egy meleg felsőt húzott magára.*

- Mondtál valamit? *nézett rá Akasha kérdő tekintettel.*

- Én? Nem.

- Hellóóóóóó! *hallatszik a BB daloló hangja.* - Szép jó estét mindenkinek!

- Miva? *kérdezi Daniel, még mindig az ágyon feküdve.*

- Szerda. Amúgy meg kiszavazás, úgyhogy készüljetek fel lelkileg a traumára, ha esetleg ti hagynátok el a házat.

- Úgy érted az örömre? *kérdezte Louis.*

- Nem, bánatra... mindegy, gyertek a nappaliba.

*Mindenki kivonszolta magát a nappaliba, és lerogytak a helyükre. Daniel hozta magával a takaróját, meg a kispárnát, és végigheveredett a kanapén, ám mikor Marius nem tudott hova leülni, arrébblökte Danielt, mire az a földön kötött ki, és ott is maradt. Claudia egy plüsskutyát szorongatott, és helyhiány okáért kényelmesen beleült Louis ölébe, de előtte még taposott egy sort Danielen, akinek úgyis minden mindegy volt, mert már rég aludt. És ha már pont a heverő előtt nyúlt ki ilyen szépen, a többiek rárakták a lábukat. A falon lévő képernyő végül bekapcsolt, és megjelent David.*

- Sziasztok házlakók! *üdvözölte őket David vidáman.*

- Szia David. *mondták életunt hangon a bentlakók.*

- Nos, eljött az idő, egyikőtöknek mennie kell. *próbált szomorú képet vágni, és szipogott egyet.*

- Remélem én leszek az... *mormogta az orra alatt Marius.*

- Remélem Marius lesz az... *morogta magában Lestat.*

- Tehát, akinek mennie kell... az.... CLAUDIA!!! (drámai Legyen ön is milliomos-zene)

- Neeeeeem. *sipította Claudia, és erősen belekapaszkodott Louis-ba.* - Louiiiiiiis! Mondd, hogy nem kell mennem, mondd, hogy nem nekem kell mennem. Biztos csak tévedés... *nyivákolta, miközben egyre csak Louis-t szorongatta. Daniel a nagy hangra felébredt, de úgy döntött, nem érdekli a dolog, és a párnát újfent a fejére szorítva visszaaludt. Louis nem tudott mit mondani, ám ekkor sietett a segítségére Pandora, aki szintén megelégelte a démongyermek hangját, és lerángatta Louis-ról.*

- Téged szavaztak ki, úgyhogy légy jókislány, és menj szépen. *mondta neki Pandora, mire Claudia ráöltötte a nyelvét. Ám a többiek arcáról leolvasta, hogy nemkívánatos személy.*

- Jól van! Rendben. DE EZT MÉG MIND MEGKESERÜLITEK! MEGBOSSZULOM EZT! MINDŐTÖK MEG FOG HALNI!!! TUDOM, HOL LAKTOK!!! Öhm, kivéve téged, Daniel, szóval leírnád a címed?

- Öhm, hát persze. *leírja a címét, és odaadja Claudiának.*

- MWAHAHAHAHHAHAHAHAA! HAMAROSAN TALÁLKOZUNK!!! *mondta még, majd elhagyta a házat. A bentlakók csöndben néztek utána.*

- Hát, nos... igen, szóval ez volt a első kiszavazás... *szólalt meg a ledöbbent David.* - I-gen... és... hamarosan új feladatot kaptok... addigis viszlát. *köszönt el, és a képerőny elsötétedett.*

- Helló! Itt újra a Big Blooder. Új feladatot kaptok.

- Remélem nem körömlakkozás... *mondta Lestat.*

- Áh, dehogy, de kösz az ötletet, fel is írom, el ne felejtsem. *írás hangja.* - Na, tehát a mai feladat... először is párokra osztok mindenkit.

- De páratlanul vagyunk. *jegyezte meg Marius.*

- Oh, igen, látom... nos, akkor az egyik csapatban hárman lesznek, nem probléma. A csapatok tehát:

# Louis - Marius

# Daniel - Pandora

# Armand - Lestat

# Gabrielle - Maharet - és a maradék

- Mármint rám célzol? *kérdezte ingerülten Akasha.*

- Igen.

- Mi az, hogy maradék? Hisz én a Mennyek Királynője, az árvák...

- Ezt már tegnap végighallgattuk, nem kell megismételni... nos a feladatok a következők:

@ Pandora és Daniel főzni fog, el kell készítenetek egy teljes ebédet, levessel, főfogással és desszerttel.

- De én nem is tudok főzni. *mondta kétségbeesve Pandora.*

- Ez a poén benne. *vigyorgott rá Marius.*

@ Armand és Lestat egy házaspárt alakít ma. *Armand meredt szemmel néz Lestat-ra, aki szintúgy mered Armand-ra.* És gondoskodnotok kell a babáról, amit nektek terveztünk.

@ Gabrielle, Maharet és a mara.. er, Akasha egy általam kiválasztott dalt tanul be, és a kért időpontban, tehát reggel előtt előadják, kosztümben.

- És mi az a dal? *kérdezte Gabrielle.*

- Bestiák... hogy tőlük mit, várjunk csak, hadd nézzem... Esőember? Az elég jó...

- Na! *mondta Maharet.*

- Vettem a lapot... akkor legyen a... Reggel túl messze van.

- Ahj. *borzadtak össze a többiek, míg Gabrielle, Maharet és Akasha természetesen azt se tudta, mi fán terem a dió.*

@ És végül Marius és Louis. Nektek egész nap katonákként kell viselkedni, megfelelő ruházatban, kódneveket használva, és építenetek kell egy főhadiszállást a kertben. Ennyi. Pá!

- Pá-ááááá! *nyögte Daniel, és felkelt.*

~*~*~*~*~*~*~*~ Pandora & Daniel , avagy hogyan NE főzzünk~*~*~*~*~*~*~*~

- Ez mi? *kérdezte Pandora a konyhában.*

- Lábos... asszem... *válaszolta Daniel, és kivette a nő kezéből a serpenyőt.*

- Asszed?

- Nem tok főzni... *mondta Daniel egy vállrándítás kíséretében.*

- Meg helyesen beszélni. *jegyezte meg Maharet.*

- Ne szólj bele!... Bedy...

- Nyugi! Koncentráljunk a feladatra. *mondta Pandora.*

- Hmpf... jó. Tehát, feltehetőleg ez a lábos, és feltehetőleg vizet rakok bele, majd húsleveskockát, és viola, kész! *magyarázta Daniel, és közben végre is hajtotta a műveletet, serpenyőbe vizet engedett, majd beledobott egy becsomagolt húsleveskockát.*

- De a dobozára az van írva, hogy...

- Részletkérdés! Na, nézzük a másodikat.

- Hát jó. Krumplistészta... ez elég egyszerűnek hangzik.

- Ah, az könnyű. Fogod a krumplit, és belerakod a tésztába... *mondta Daniel, és kettévágott egy krumplit, majd széttrancsírozta, egy tál nyers tésztába belerakta, és...* - összekevered, egy csipetnyi só, és kész! *folytatta, jól összekutyulta, természetesen kézzel, és rászórt egy maroknyi sót.*

- Hm, nem hiszem, hogy pont így kell... na mindegy. Desszert... süti...

- Oh, az is nagyon könnyű... fogod a...

- Ezt én csinálom! Nézzük csak... *Pandora megnézte a receptet.* - Tehát megcsinálom a tésztát, beleöntjük a formába a masszát... és két óra hosszáig berakjuk a sütőbe. Már csak várni kell. *mondta, és becsukta a sütő ajtaját.*

- Mi le is tudtuk akkor a feladatot, menjünk, röhögjünk egy jót a többieken. *tanácsolta Daniel.*

~*~*~*~*~*~*~*~ Louis & Marius, avagy Nehéz a dolga a katonának ~*~*~*~*~*~*~*~

- Rendben, kész. *mondta Marius, és még húzott egy csíkot Louis-ra, akinek így is tiszta szén volt az arca. Mindketten terepszínű kezeslábast viseltek, fekete bakanccsal, és egy szürke műanyag géppisztoly lógott le a vállukról.*

- És most mi jön? *kérdezte Louis, és a fejére húzta a fekete sapkát.*

- Um, fel kell építeni a főhadiszállást.

- Mégis miből? *körbenézve alapanyag után kutatnak.* - És hol?

- A kertben. *mondta Marius, és bepakolta a szerzett anyagokat egy hátizsákba.* - Előre megyek, és ha tiszta a terep, akkor walkie-talkien szólok.

- Jó... sok szerencsét. *szólt Louis. Marius bólintott, és elindult. A fiúszoba ajtaja kivágódótt, és Marius hason csúszva az egyik bútor mögé kúszott. Hirtelen a walkie-talkie recsegni kezdett, és végül Louis megszólalt.*

- Öhm... Vörös Róka... itt... öhm...  Smaragd Szemű... *majd suttogva* - Istenem, ezek a hülye nevek... izé... vetted?

- Vettem, Smaragd Szemű. Vége.

- Van valami? Vége.

- Ellenséges vámpír 3 óránál. Vége. *Pandora erre nagy szemekkel meredt Mariusra, aki a kanapé mögött ült összekuporodva, de inkább nem szólt semmit.*

- Jó, csatlakozok hozzád, Vörös Róka. Vége. *azzal Louis is kivetődött az ajtón, és elkúszott Mariusig.*

- Rendben... elhagyjuk a házat háromra... egy... kettő... három... GYERÜNK! *odakúsztak a kertajtóhoz, és kimentek.*

- Jó, eddig jó. Most csináljuk meg a házat. *mondta Marius, és kiürítette a zsákját.*

- Uram, igen uram! *szalutált Louis, és elkezdtek építkezni.*

                30 perc múlva

*A főhadiszállás felépült... két székből, rárakva egy matrac, beborítva levelekkel, spárga a székek között, és egy nagy bot a földbe szúrva zászlórúdnak.*

- Mostmár csak egy zászló hiányzik. *mondta Louis.*

- No problemo... *mosolygott rá Marius, és előhúzott egy fekete, kutyusos boxeralsót, és elkezdett rá írni valamit. Louis rámeredt.*

- Az... az a tied?

- Áh, dehogy.

- Igaz, akkor vörös lenne. De akkor kié?

- A Lestat-é. *mondta Marius, és felhúzta a gatyát a rúdra, amin mostmár látszott az írás is: RÓMAI LÉGIÓ OMEGA-GYÖNGYHAJ(ú lány).

- A-ha... *nézett rá Louis kétkedőn.*

~*~*~*~*~*~*~*~*~ Armand & Lestat, avagy a családi élet rejtelmei ~*~*~*~*~*~*~*~*~

- Akkor... ki legyen az anya és ki az apa. *kérdezte Armand, mire Lestat csak nézett rá.* - Öhm, jó... akkor mi lenne, ha kisorsolnánk. Kő-papír-olló? *Lestat még mindig rámeredt, majd vállat vont.*

- Legyen.

Szegény Armand mindig követ választ... *gondolta Lestat.*

A régi jó kő, mindig beválik... *gondolta Armand.*

*Kő-papír-ollóznak, és Armand veszt.*

- Akkor gondolom te vagy a mami... *vigyorog rá Lestat.*

- Jól van... drágám. *Armand felveszi a gyereket, ami egy életnagyságú baba, műanyag fejjel, bepólyázva.* - És... mi legyen a neve?

- Junior.

- De lány.

- Honnan szeded? *Armand elkezd Lestat fülébe súgni valamit... arról... tudjátok.*

- Oh.

- Kylie?

- Nem...

- Akkor... um, Kate?

- Ugyan már! Miért nem hívjuk Dömpinek?

- Drágám, ne mondj ilyet!

- Azt mondok, amit akarok! Kedves. *kapta fel a vizet Lestat.*

- Ne beszélj velem ilyen hangon a gyerek előtt!

- Ah, ez olyan hülyeség.

- Anyám mindig mondta, hogy túl jó vagyok hozzád. *mondja Armand, és leülve az ágyra elkezd gügyögni "Dömpinek".*

- Elég! Elegem van! *Lestat elmegy.*

~*~*~*~*~*~ Gabrielle, Maharet & a maradék (vagyis Akasha), avagy egy sikeres poptrió titkai ~*~*~*~*~*~

- Rendben, itt a szöveg. *osztotta szét a lapokat Maharet. Átolvasva a szöveget mindhárman ledöbbentek, aztán persze Akasha tört ki először.*

- Én ezt nem csinálom!

- Már megint kezdi. *morogta Gabrielle.*

- Én nem alacsonyodok le ilyen primitív szintre, hogy...

- ... ja-ja, persze, mert te vagy a Mennyek Királynője, mi? *vágott közbe Maharet.*

- Pontosan. *bólintott Akasha.*

- De nem itt. Itt össze kell fognunk, külöben elbukunk. *magyarázta Maharet, és egy kétórás előadásban elmesélte, hogy hajdan a népe hogyan tartott ki az ínséges időkben, mikor a szellemek sem tudtak esőt csinálni, majd jött egypár példa a történelemből, és a sikeresebb mozifilmekből, köztük a Gyűrűk Urával. Végül így fejezte be:* - Érted? Ezért kell összefognunk.

- Öhm... *Akasha összezavarodott. Nemcsak a terjedelmes szónoklattól, aminek semmi értelmét nem látta, és nem is volt képes felfogni mogyorónyi méretű, megkövesedett agyával; de Maharet határozottsága is elbizonytalanította.*

- Na akkor kezdjünk. *mondta Maharet, és elindította a magnót.*

                *4 óra próba után*

- Halihó! *köszönt be a Big Blooder.*

- Um... szasz. *mondta Daniel a kanapén ülve. Lestat egy fotelban ült, Armand "Dömpivel" szórakozott, gügyögött neki, a haját igazítgatta, ám Lestat megdühödött ismét, kitépte a kezéből  a babát, és letépte a fejét.*

- Ezt most miért kellett? *nézett rá Armand könnybe lábadt szemmel.*

- Nem tudom, de jól esett. *rántotta meg a vállát Lestat, és elkezdte a baba fejét dobálni. Pandora hátradőlve várta a show-t.*

- Akkor kérem a zenei produkció bemutatását. *mondta a BB, mire minden fény kialudt. Elindult a Bestiák - A reggel túl messze van c. száma, és a lányszoba felől megjelent először Maharet, majd Gabrielle, és utoljára Akasha. Lestat majdnem halálra röhögte magát rajtuk, de végül meggondolta magát, tanulva az utóbbi esetből, mikor Marius "molesztálta" Akashát.*

Baby, ez az ami jó!

Baby, ez az ami kell!

Hát ébredj!

Engem most más érdekel!                *énekelte Maharet, míg a magassarkúban sikeresen eljutott a nappaliig. Egy sötétzöld top volt rajta, hozzá hosszú, és combig felvágott szoknya társult.*

Nekem ez az, ami jó!

Nekem ez az, ami kell!

Hát ébredj!
Engem most más érdekel!                *énekelte Gabrielle, ahogy ő is bejött. Rajta egy tengerkék, testhez simuló póló volt, egy fekete, trapézszárú nadrág és egy sportcipő. Az ő ruhája volt a legszolidabb, Maharetnek mégis egyórás szónoklatba tellett meggyőznie a nőt arról, hogy így még mindig jobban járt, mintha miniszoknyát kellett volna felvennie.*

Refr.: *mindeketten énekelnek és táncmozdulatokat csinálnak, közben a többiek próbálják visszafojtani a röhögésüket.*

A reggel túl messze van,

addig elunom magam,

néha kell egy kis őrület!

A reggel túl messze van,

nem leszek vígasztalan,

inkább áttombolom veled:

... az egész éjszakát!

Nyugi baby, van idő!

Nálam te vagy a nyerő!
Hát hallgass:

Beszélni máskor kell!

Nekem ez az ami jó,

nekem ez az, ami kell!

Hát hallgass,

engem más érdekel!          *énekelte Akasha jó farsul, amitől Armand a falra akart mászni. Rajta aranysárga  felső és egy miniszoknya volt, hozzá jó magas talpú cipővel, amiben eddig csak kétszer botlott meg. Arcára enyhe ingerület ült ki, miközben énekelt.*

De ha jó! ÉÉ!
Bravó! ÉÉ!

Kiabálj! ÉÉ!

És öntsd ki a szíved!

Ha fáj! ÉÉ!
Ne várj! ÉÉ!

Kiabálj! ÉÉ!

Így még sokra viszed...      *éneklik egyszerre. A szám végül véget ér, mire a többiek elkezdenek tapsolni, de közben alig bírják visszatartani a belőlük kitörni készülő nevetést. Ekkor a semmiből feltűnik Marius:*

- Rendben! MINDENKI LE A FÖLDRE! EZ EGY FEGYVERES TÁMADÁS! *kiáltotta.*

- Öhm... igen. *jött utána Louis.*

- Hé.. érzitek ezt? *kérdezte a földön fekve Armand.*

- A SÜTI!!! *pattant fel Daniel.*

- ÉG A KONYHA!!! *mondta Marius, és elment tüzet oltani.*

- Gratulálok! Mindenki elbukta a feladatot! Ügyesek voltatok! *mondta a BB, még mindig röhögve a szerencsétlen bentlakókon, akik próbálták megfékezni a ház leégését, és persze a saját meggyulladásukat is.*

*Vissza a stúdióba.*

- Nos, igen, ez volt a Big Blooder mai adása, tele... öhm... örjöngéssel, hasznos főzési tippekkel, és egy fergeteges előadással. Én David voltam, jó reggelt, jó szurkolást! Jahm, az egy másik műsor. Tehát viszlát a következő alkalommal, mikor is újra szavazás lesz.