Mikulás 2003.

(Gaby, nemesisz@freemail.hu)

Hull a pelyhes fehér hó - zenei aláfestés, a 4 évesekből álló gyermekkórus, és egy veszetten vonyító kutya által.

  Együtt volt mindenki. Daniel jó szokása szerint maximumon hallgatta a diskmanét, szerencsére fülhallgatóval, Khayman Armand-nal sakkozott már vagy hat órája, Louis olvasott, Lestat a szobájában írt, Pandora pedig egy másik szobában próbálta megtanulni Händel Joy to the World-jét, eléggé kevés sikerrel.

- Milyen nap is van ma? - nézett fel Armand hirtelen a játékból.

- PASSZ. - ordította mellette Daniel, mivel a zenét elég hangosan hallgatta, és ha ő alig hall valakit, akkor őt se nagyon hallják elven... Armand morcosan nézett rá, majd az egyik fiókhoz rohanva egy pici naptárat varázsolt elő.

- Jé! December hatodika van! De jó! - ujjongott Armand.

- Miért? Mi van ma? - nézett rá Khayman.

- Hát ma jön a Mikulás! - ujjongott tovább Armand, de hirtelen komorrá vált angyali arca, elgondolkozott egy pillanatig, majd elviharzott a szobája felé.

  A folyosón szembetalálta magát Lestat-val, aki éppen nyitotta volna ki az ajtót, de Armand a nagy sietségben visszacsapta, és pont pofán verte Lestat-t, aki vérző orral esett a hátsófelére.

- Mi lelte? - nézett Armand után Khayman értetlenül.

- BIZTOS ELMENT CIPŐT PUCOLNI. - ordította neki Daniel, Khayman pedig hátrahőkölt a hangerőtől.

- Miért nem pucolt... - jött lefelé a lépcsőn Lestat, de mivel az orrába dugott zsepitől semmit sem látott, így azt sem, hol van lépcsőfok, újfent pofára esett, ezúttal a lépcsőn szánkázott végig, és nagy puffanással leért. - öhm... au!

- Jól vagy? - nézett ki a könyv mögül Louis, mire Lestat, ugyanabban a hülye pózban - vagyis szétterülve a lépcsőn és a padlón, mint egy nyúzott teniszoroszlán-szőrme-szőnyeg - csak felmutatta neki, hogy OK.

- Akkor jó. - hagyta rá Louis, és ismét olvasni kezdett. Lestat nagy nehezen feltápászkodott, elbotorkált a kanapéig és lerogyott rá.

- Mit is mondtál a látványos mutatványod előtt? - jött be Pandora is a szobába, végleg felhagyva a darab megtanulásával.

- Azt, hogy miért nem pucoltatja ki mással a cipőjét?

- Mert a Mikulás csak annak ad ajándékot, aki a SAJÁTJÁT tisztítja meg! - kiáltotta Armand valahonnan fentről.

- Nincs is Mikulás. Hülyeség az egész! - legyintett Lestat.

- Nem, nem az! - jött le Armand a lépcsőn, és a bejárati ajtó melletti folyosóra rakta le a kifényesített cipőcskéjét. - Ha vennéd a fáradságot, talán még te is kapnál valamit... talán.

- Oh, hagyjál már az ilyen... - kezdte a zsörtölődést Lestat, de Pandora oldalba bökte, és odasúgta neki:

- Azért csak próbáld meg. - majd hangosabban. - Mi több, rakjátok ki mindannyian a cipőtöket!

- Hát... na jó. - vonta meg a vállát Khayman, Daniel pedig bólintott.

- De még ma! - sürgette őket Armand. Azzal mindenki feltápászkodott, és elmentek cipőt keresni.

  Fél óra múlva sorban díszelegtek egymás mellett a különféle cipők. Danielé egy elnyűtt tornacsuka volt, Pandoráé egy elegáns körömcipő, Louis-é sima fekete férficipő, Khaymané egy barna bőrszandál, Armand-é szintúgy fekete és tökéletes mása Louis-énak, csak pár számmal kisebb, a Lestat-é pedig egy acélbetétes bakancs, valószínűleg még a rocker korszakából maradt meg.

- És ha nem lesz benne semmi, akkor ezzel rúgom szét a formás hátsód! - fenyegette meg Armand-t, aki csak nevetett rajta, és még egy pár cipőt rakott a többihez.

- Repetázol, mi? - nézett rá Lestat gúnyosan.

- Á, ez a Mariusé. Ő sem maradhat ki, nem igaz?

- Igaz. És most? - kérdezte Khayman.

- Megyünk aludni, és a Mikulás belerakja az ajándékokat a cipőkbe, amit holnap reg... ma este megtalálunk. - magyarázta Armand, és elindult. A többiek vállat vonva követték őt.

  Mindenki békésen aludt már, mikor Armand felébredt egy neszre. Felsietett a lépcsőn, épp időben, hogy még lássa a vörös ruhás, őszes-szőkés hajú, nagyszakállú Mikulást, amint elszáguld vörös Porschéjén az éjszakába. Boldogan ment vissza.

  Reggel... öhm vagyis este, ébredés után mindenki körbeözönlötte a cipőket, azt mustrálva, ki mit kapott. Időközben Marius is befutott.

  Louis egy dobozt kapott. Kinyitotta, és öt izgő-mozgó, nagyméretű szaloncukor volt benne. A többiek nógatására kitekert egyet, és egy patkány volt benne, lábai összekötözve, hátára egy matrica volt ragasztva "II.Béci" felirattal, és csak arra várt nyöszörögve, hogy Louis végezzen vele. Louis ellenben nagy szemekkel meredt rá.

- Ez haláli! - röhögött Lestat. - Patkány töltésű szaloncukor!

  Khayman egy gömb alakú valamit kapott, és kibontva a csomagolást, nagyon megörült a tartalmának. Három piramis volt egy üveggömben, és ha megrázta, hullott benne a hó. Mindenkinek nagyon tetszett.

  Pandora egy szépítkező szettet kapott, megspékelve arcbarnítóval, vörös rúzzsal és sötét körömlakkal, tehát mindennel, amire egy vámpírnak szüksége lehet.

  Daniel kapott pár új elemet a diskmanébe, mert éppen kifogyóban voltak a régiek, és pár új CD-t is, köztük a Kárhozottak Királynőjének filmzenéjét, amit már annyira régóta meg akart szerezni.

  Armand egy hatalmas, embernagyságú puha, barna plüss vízilovat kapott, amit nagyon aranyosnak talált, és egyből beleült ajándéka ölébe.

  Lestat természetesen virgácsot kapott, nem is keveset – a Mikulás valószínűleg kivágott egy egész fát, hogy megmutassa, mennyi is jár Lestatnak! De azért a Mikulás őt sem hagyta üres kézzel. Kapott egy életnagyságú posztert, magáról, ezenkívül egy villogó ördögszarvat és egy mátrixos napszemüveget, mert azt mindig megirigyelte Neotól, ha a filmet nézte.

  Marius pedig pár új ecset és egy csomó, a vörös minden árnyalatában pompázó tempera boldog tulajdonosa lett.

  Mindenki mosollyal arcán tartotta ajándékát, kivéve Armand-t, aki nagy nehezen hátára vette Stuart-ot, új "kis" kedvencét, és lebotorkálva a pincébe - Daniel nagy bánatára - lerakta az ágyára.

  Lestat közben elment kitapétázni a szobáját magával, míg Daniel berakta a hifibe a KK zenéjét, és a házban bömbölni kezdett a Not Meant For Me.

  Marius elindult festeni, ám Pandora belekarolt, és a fülébe súgta:

- Rád vall, hogy vörös temperát veszel magadnak.

- Áh! Úgy gondoltam, ideje kipróbálnom az egy színnel való festést. - súgta vissza Marius, Pandora pedig letépte az arcán maradt ragasztót, mire Marius feljajdult.

- Ám Lestat-nak tényleg jó ajándékot hoztál. - ismerte el Pandora, még mindig suttogva, és az emelet felé mutatva, ahol Lestat nagyban tapétázott magával.

- Mindenki szép ajándékot kapott. - szúrta közbe Khayman. Ekkor megjelent Armand.

- És tudjátok, mi a legjobb? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Mi? - néztek rá vissza.

- Két hét múlva jön a Jézuska!!! - mondta Armand, és ujjongva elrohant, a többiek pillantásaitól kísérve. Pandora jelentőségteljesen Mariusra nézett.

- Ne! Arról ne is álmodj... azt majd Lestat játssza!