Pazar, fekete bőrruhát viseltem, melyet áldozataimról húztam le, és repesztés közben apró Sony sétálómagnó tölöttte zsebemből fejembe parányi fülhallgatókon át Bachtól a fúga művészetét, sztereóban.

- Lestat, én szeretlek téged - mondta komolyan Nicki. - Úgy szeretlek, ahogy kevés embert életemben, de te tényleg sült bolond vagy ezekkel az ideákkal a jóságról.
Nevettem.
- Nicholas, én tudok élni Isten nélkül. Én még azzal a gondolattal is tudok élni, hogy azután nem lesz élet. De azt hiszem, nem bírnám ki, ha nem hihetnék a jóság lehetőségében. Ahelyett, hogy csalódsz, miért nem árulod el, miben hiszel te?
- Én úgy látom, hogy van gyöngeség és van erő. Van jó művészet és rossz művészet. Én ebben hiszek. Amit jelenleg űzünk, az elég rossz művészet, és semmi löze a jósághoz. (...) Ha létezik jóság - folytatta. -akkor én az ellenlábasa vagyok. Gonosz vagyok, és kéjelgek benne. Fittyet hányok a jóságnak. És ha tudni akarod, nem azoknak a féleszűeknek a boldogításáre hegedülök, akik odacsődülnek Renaud-hoz. Magamnak hegedülök, Nicholas-nak.

- Igen, te élő vagy, és ez azt jelenti, hogy meghalhatsz. Mily légies minden, mit benned látok: apró mozdulatok, meghatározhatatlan színek elegye, mintha nem is test lennél, hanem hőség és fény. Magad vagy a fény, de mi vagyok én most?

A jó és a rossz fogalmát az ember alkotta. És az ember valóban jobb a Sötétlő Erdőnél.
Ám Nicki talán valahol mélyen a mindenség ama harmóniájáról álmodik, melyről én mindig tudtam, hogy lehetetlen. Ő nem a jóságról álmodik, hanem az igazságról.

- Így hát eljön az idő, mikor más halandókat keresel magadnak, abban reménykedve, hogy a Sötét Fortély megszerzi majd a mohón vágyott szeretetet. E roncs és kiszámíthatatlan gyermekekből próbálsz majd várat emelni magadnak az idő ellen. Nos, börtönöddő lesznek majd, ha kibírják félszáz évig. Én figyelmeztetlek! Csak a magadhoz foghatóan erősekkel és bölcsekkel emelhetsz igazi várat az idő ellen.

- És meg fog halni a testem, amikor ez történiK? - érdeklődtem. (...)
- Csupán halandó részed fog meghalni - felelte az, akivel korábban is beszéltem.
- Elég baj. Lévén, hogy körülbelől az mindenem.