Vámpírok Bálja - sajátos látásmódban

Mivel is kezdjem? Nem akarok egy száraz kritikát írni, hanem inkább a darabhoz fűződő eseményeket, gondolataimat, véleményemet.

Nem is tudom, hogy fedeztem fel még 2007 nyarán neten a darabot. De valahogy azonnal vonzott valamiért. Gondoltam, ha lesz lehetőségem mindenképpen megnézem.

Hercegnek (ez én lennék, ezen oldal tulajdonosa - Gabryel Mantis) említettem is, hogy létezik egy vámpíros darab, de szerintem elsiklott felette, s nem is esett róla többet szó. Nem piszkáltam érte, hagytam… ha nem jelez vissza, akkor biztos nem érdekli, vagy nem akar elmenni - gondoltam. Akkor még túlzottan én sem érdeklődtem.

Valamikor októberben újra elém került a neten, mintha direkt hívogatna, ekkor már benéztem a musical hivatalos oldalára. Már maga az oldal is tetszett, ahogy a fotókat néztem, tudtam, ez valami egyedi, nagyszabású darab lehet, gyönyörűen kivitelezve. Talán itt döntöttem el, hogy mindenképpen szeretném látni. Gondoltam egyet, s meghívtam Herceget, aki elég hamar beadta a derekát s rábólintott, ám legyen. Végül 2008. január 12-re vettem jegyeket. Akkor már szinte alig volt, azalatt a pár nap alatt rekord gyorsasággal happolták el a jegyeket.

Így is nagyon jó jegyet vettem, igaz, nem volt olcsó, de utólag nem érdekel, mert ez az élmény bőven megérte. Az 5. sor jobb, legszélén ültünk, ami mint kiderült rendkívül jó választásomnak bizonyult, érték az embert meglepetések.

Még mielőtt felutaztam Herceghez Pestre körbenéztem vélemények és kritikák után kicsit neten. Találtam ilyet-olyat is, döntő többségében csak pozitív kritikával találkoztam. Persze mindegy, mert az ember úgyis maga dönti el, mi mennyire és miért tetszik neki, ami nagyban függ magától az ember természetétől, gondolkodásától, a világhoz való viszonyától, lelkülettől és még ezer más dologtól. Nem vetettem bele magam a témába, csak pár dolgot olvastam el, a darabról nem akartam addig tudni infókat, amíg nem láttam.

Herceg forgatta a szemeit, mikor egy ruhatárnyi göncöt kipakoltam a táskámból, nem tudván, vajon mit is illik egy ilyen darabra felvenni, mert picit hozzá akartam öltözni.

A választás végül egy fekete alkalmi szoknyára és egy fekete, régies stílusú kicsit átlátszó felsőre esett, aminek olyan „repkedős”, nagy kézelője van, mint a régi korok felsőinek.

Herceg fekete nadrágban, fehér zsabós ingben jött, kosztüm felsővel. Ha még ki is festettük volna magunkat vámpírosan, az lett volna az igazi. 

A színházhoz közeledve már láttuk messziről a 2 koporsót, ami a sarokra volt kitéve.  Egyedi. Pont olyan érdekes megoldás, ami nekem bejön, mert persze nekem soha nem a megszokott, normális dolgok tetszenek, mit csináljak. 

A nagy vámpíros transzparens a színház elején is elég szembetűnő és hivalkodó. Át is futott az agyamon, hogy mit gondolnak az idős nénikék, ha arra elmennek és meglátják. 

De vámpírnak lenni jó, vámpírt nézni is az, vámpíros musicalt látni és hallgatni meg főleg az.

Bementünk, akkor már elég nagy tömeg volt, gondolom volt ott pár híresebb személy és a pesti előkelőbb népek közül is, néhol estélyi ruhás hölgyek domborítottak. – csak fel is kellene tudni venni normálisan egy estélyit, nem félrecsúszva díszelegni benne -

Még mielőtt bementünk vettünk a darabbal kapcsolatos füzetet, meg a cd-re is lecsaptam, még jó hogy volt nálam több pénz, és kitudtam fizetni.  Picit drága volt, de nem érdekel, ilyen dolgokban soha nem érdekel, mennyit költök rá. Egyszeri és eredeti és utólag tudom, hogy nagyon jól tettem, hogy megvettem.  Igaz, így már azt is tudom, hogy a dalok közül némelyiket én már régebb óta hallgatom, és szeretem, csak egy legendás úriember tolmácsolásában.

Amíg nem mentünk be addig az előteret csodáltuk meg, ami igazán impozáns látvány, jól berendezték és ízlésesen választotta ki Kentaur a hozzávalókat. A csillárok nekem momentán nagyon tetszettek, meg a gyertyatartók is. Vagy 10-szer mondtam Hercegnek, hogy haza akarok vinni egyet. Úgysem hiányzott volna senkinek. A piros régies fotelt is el tudtam volna képzelni az egy szem fotelem helyett. Szóval az úgy rendben volt, ahogy elénk tárult a színház belső tere.

Olvastam, hogy néhányan elégedetlenkedtek miatta, többet vártak. Talán ez így jó, ahogy van, túlcsicsázni sem kell. Hiányolták a jegyszedők és a pénztárosok vámpír mivoltát. Ezzel tán egy kicsit egyetértek, mert még nagyobbat dobott volna az egészen, ha még ők is olyan fergeteges sminket viseltek volna, mint a színészek, attól bizony még különlegesebb lett volna az egész. De ne legyünk telhetetlenek, meg nem mindenki hord szívesen vámpír szerelést gondolom. 

Kentaur jól kivitelezhető látványvilágot alkotott és ízléses megoldásokat láthat a néző azt hiszem. Aki még nem próbált terveket készíteni valamihez, vagy designt tervezni, látványt, az szerintem jogosan nem ítélkezhet, mert ez egy nagyon-nagyon nehéz dió. (tapasztalat, pedig sokkal kisebb méretekben csinálom, és sokkal jelentéktelenebb dolgokban) Minden elismerésem neki! Ügyes emberke jó ízléssel megáldva.

Azért egy csillár tényleg rám zuhanhatott volna…. Akkor legalább hazahozhattam volna…

Ott az előtérben mivel volt bőven időnk belelesegettünk a füzetbe, amit magammal cipeltem be az előadásra is, mert elég nagy és nem fért bele Herceg táskájába. (Gondoltam ráülök, de nem akartam kivasalni.) Nos, nem vagyok egy színházba járó egyén, mivel közelben sem színház, és sem olyan darab, amit megnéznék és se időm, se olyan emberke, aki szívesen színházazik ezért régen nem láttam ilyesfajta művet, bánatomra… mert igazából szeretnék sokat színházba járni, gyerekkoromban sokat jártam, és imádtam.

Tehát nem profi nézőként ítélem meg úgymond ezt a frenetikus musicalt, de talán nem is számít ez, mert a tények szoktak számítani meg a jó ízlés.

Ott tartottam, hogy néztük a füzetet: lapozgattam és meg-megakadt a szemem egy vámpír grófon, gondoltam ő lesz a főszereplő. Igazából a darabra mentünk, merthogy vámpírok, és mi szeretjük a vámpírokat, valami különlegeset akartunk látni. Színészeket sem nagyon ismerem, kivétel a nagyok, akik már bizonyítottak, és természetes hogy hall róluk az ember és látja tv-ben. Nem is néztem meg, kik fognak játszani, mert ahogy neten rápillantottam a szereplőkre egyik nevet sem ismertem, csak Baranya Dávidét és Rákász Dánielét, de ők meg a táncosok között vannak. Így igazából nem vártam színészek terén semmit előre vetítve. Azonban a füzetet nézve nem igazán voltam kibékülve a gróffal, valahogy nekem erős, sok volt így képekről is. Azt nem is figyeltem, hogy van ott egy másik verziós vámpír gróf is.  Mert azt nem tudtuk, hogy több szereplőgárda játssza a darabot, tehát nem is kerestük ezt vagy azt a színészt. A gyanútlanok nyugalmával ültünk be az előadásra. Egyedül a fotókról az jött le, hogy valami nagyot fogunk látni, és szép díszleteket, mert ez a képeken is világosan látszik.

Belépve a színház nézőterére elcsodálkoztam, hogy milyen kicsi. De tényleg annak tűnik, nem is értem, hogy fér oda be 700 ember. Azt hittem hogy el sem férek a székemben, picit nagyobb darab lévén, de egész kényelmes volt. Meg azt sem igazán láttam, hova fér el a zenekar.  Igaz láttuk a karmester fejét, meg a monitort ahol azt lehetett látni, ahogy vezényel.

Elsötétültek a lámpák, izgatottság mindenhol… kezdődött. Egy jó hangú úriember szólt a hangszórókból, hogy a telefonjainkat iktassuk ki, ha lehet, és még véletlenül se vegyük fel az éjszaka lényeit. Pedig de jó lett volna, ha elviszem a videó kamerát! No, ilyenre találták ki filmekben a videó felvevős szemüveget, Hercegnek beszerzünk egyet. 

A kezdő akkordok vagy nyitány egész érdekes hangulatot árasztott… és tudtam valahol… valahol én ezt ismerem… hallottam. De hol?

Aztán felgördült a függöny, vagyis csak a szép, vörös függöny, de mögötte volt egy másik átlátszó, amire jól imitálták fényekkel a hóesést, hangulatos volt.

A történetre nem térnék ki, csak pár szóban. Aki utána olvasott az tudja, hogy Polanski azonos című klasszikus horror vígjátékából született, vagyis nagyjából ugyanaz a történet, neten utána lehet olvasni, vagy a filmet megnézni, esetleg a musical hivatalos oldalán is olvasható összefoglalva. A filmet nem láttam, de talán nem is baj, és nem is akarom megnézni, maradjon meg a musical által az egész. Annyit olvastam, hogy itt a darabban sokkal szókimondóbban jelenítették meg az egyes témákat, így a saját nemét kedvelő ifjú vámpírt is, aki Krolock gróf fia. (Aztán lehet nem volt a filmben??? De tényleg olvastam valahol ezt…)

Nekem nem volt semmi bajom a történettel, egyszerű ugyan, de közben a látványos daloknak, táncoknak is el kell férnie valahol, tehát érthető, hogy az ember nem várhat komoly színházi darabokra jellemző esetleges mély tartalmat, no és ne felejtsük el, ez egy vígjáték, tehát a poénok is dominálnak, amik szerintem a helyükön voltak. Ugyanakkor mivel musical, ezért nem lehet csak a poénokra építeni, ha már van egy szerelmi történet is az eredeti alapműben, de ne felejtsük el azt sem, hogy meg kellett jeleníteni benne a nem emberi világot, a vámpírok világát is. A két utóbbi pedig igényli azt, hogy legyenek a darabnak szép, romantikus hangulatú, komoly részei is, valamint komor, morbid, ijesztő és fagyos jelenetei is a nem evilági lényeket bemutatva. Ezek fényében hármas hangulattal számolhatunk a darabban végig, váltják egymást a vidám, vicces, romantikus, gyönyörű, sötét, síron túli hangulatú jelenetek. Ezek lehet, hogy nem mindenki számára evidensek, talán nem is mindenhol passzolnak. Azonban azt se felejtsük el, hogy mi nézők nem vagyunk rendezők, nem ismerjük egy darab felépítését, technikai hátterét, mit hogy lehet kivitelezni, megoldani, ezért nem is alkothatunk erre vonatkozóan negatívumot.

A darab cselekménye feszes tempójú, mindig minden változik pillanatok alatt is akár nagy változásokat kell prezentálni a díszletekkel, hangulattal, amit gondolom be kellett iktatni a történetbe is, és néhány résznél ezért is kerülhettek bele esetleg töltelék résznek tűnő összekötők. Nekem nem tűnt fel, persze biztos elfogult vagyok, de lekötött a látvány, a dalok, a színészek, a táncok.

A poénokról:

 - néhány, amire emlékszem, és amin jót derültem:

A fogadósné alapjáraton egy életvidám, nagydarab, igazi falusi asszonyt jelenített meg, főzőkanalastul, morcos nézéssel, vicces volt mikor elhupálta a férjét.

Koukol is egyik kedvenc figurám volt, egyedire sikerült megformálni, noha majd semmit nem érteni abból amit magyaráz kézzel-lábbal. Az maradandó volt, mikor reggelit vitt a két vendégnek a vámpír gróf kastélyában, azok pedig szegényt „kiüldözték” a szobából, kifele bukdácsolva még volt ideje ráköpni (vagy tüsszenteni, esetleg köhögni?) a reggelire bosszúból. A másik pedig mikor visszaparancsolta megkergetve a két frissen vámpírrá vált embert a koporsójukba, ráült. Azok pedig még zörögtek, s rácsapott a koporsóra, s csend lett, erre azt mondta érthetően: Azér!

A fogadós vámpírrá válása után nekitámadt szeretőjének, aki keresztet tartva maga előtt védekezett. Erre nevetve felhorkant, hogy ő zsidó vámpír. (azok ellen pedig nem sokat ér a kereszt.)

No, talán ennyi kedvcsinálónak elég is.

Díszeltről:

Csak a legmagasabb fokon tudok az összes felvonultatott látványelemről írni, valami csodálatos világ tárul a néző elé, ha elkezdődik az előadás, fogva tart és nem enged el, egy másik világban érezheti magát, aki látja, elfeledve kis időre a való élet szürkeségét, bajait, és a realitás megannyi negatívumát. Valahol szerintem szeretnénk is ebben a látott világban maradni kis időre, én legalábbis így vagyok vele.

Legelsőnek a hóesés volt, ami megfogott, aztán a fogadós ház amit nagyon kreatívan felhasznált a történet, mindent megmutatva, akár ami a belsejében történik, azt is. Ha kellett a házat ízeire szedték szét, csak a gerendák maradtak belőle, átláthatóvá téve teljesen, miközben forgott egy dalnál, ahol a szereplők beálltak, s a földszintjén és az emeletén is gyertyákkal világítottak, miközben egy fohászt énekeltek.

A legeltaláltabb számomra a kastély volt, bármelyik része, nem tudnék választani. Nagyon hozta a vámpíros hangulatot, a különleges atmoszférát. Mintha egy filmben látnánk a legjobb effekteket már szinte olybá tűnt.

Azt olvastam, hogy a látványnál nem alkalmaztak semmi különlegességet, csak fényekkel oldottak meg mindent, semmi modern csilli-villi elkápráztatás, trükk stb. Sima szárazjég köd effekt, amit már oly régóta használnak színpadokon, az volt még. Ami ugyancsak megfelelő helyeken, hangulatfokozóként tűnt fel, vagy a vámpírok nem emberi világát volt hivatott kiemelni, lényük sejtelmességét. A fényeffektek tényleg magas fokon voltak kidolgozva, minden a helyén, pont amikor kell, pontosan és színesítve a színpadképet. Az fény-árnyék kontrasztok is mutatósak voltak, s a tér érzékeltetésében is jelentősségük volt, persze a jól elkészített díszletek mellett. Talán túl sötétnek tűnt a nézők egy részének a történet átlagos megvilágítása, de hát ugye a vámpírok nem szeretik a fényt.

Visszatérve a kastélyra: Az nagyon nagy ötlet volt, hogy mikor Sara a folyosón bolyong ami tele van nagy képekkel, ott egy érdekes technikát alkalmaztak. Ugyanis a nagy, keretes, festett képek nem díszletek voltak, hanem az élő szereplők álltak be egy-egy kis „kalitkába” a kereten belül, és olyan megvilágítást kaptak, hogy teljesen olyanoknak tűntek, mint egy kétdimenziós falon függő kép. Azt megnézném, hogy oldották meg, mi a technikája, mert rettenet hatásos volt.

Impozáns és stílusos volt a kastély minden szeglete, tetszett még egy toronyszerű, szónoki emelvénynek, vagy minek is mondjam –nem értek az építészethez- készült valami, ahonnét a gróf szólt alattvalóihoz. Nagyszerű látvány volt ahogy onnan énekelt a lenti tömeghez. A könyvtár és a fürdőszoba részlet is helyén volt, mindegyiken részletesen kidolgozva a díszítés legkisebb darabkája is.

Még a kriptás díszletet kell kiemelnem, az nagyszerű volt, ahogy megoldották. (Én még hozzátenném, hogy a koporsók amiben huszonvalahány vámpír volt, se semmi! GM)

Azt lehet hallani és olvasni, hogy a magyarországi a legperfektebb díszlet, hát, ezek után nem is csodálkozom rajta.

Szereplőkről:

Összességében mindenki a helyén volt, igaz, szerény véleményem szerint a legjobb szereposztás nekünk jutott, mert teljesen keverten volt az 1. és 2. szereposztás, mindegyikből pont az a szereplő, aki jobban illik az adott szerepekre, kis kivétellel. A szereposztást a cikk előtt mellékeltem, ott megtekinthető, kik játszottak. Kiemelném a fogadósnét, a másik színész nekem képeken sem meggyőző, én csak ilyen nagydarab asszonyságot tudok elképzelni, mint amit Judit játszott, no és a mimikája az külön üdítő volt. 

Ezt azok alapján vélem így, hogy láttam a többi szereplőt is fotókon, s videó részletekben. Bár Sara és Kukol nem tudom, ki illene jobban a szerepre, de a többieket, akiket láttunk, őket úgy gondolom pont a szerepre találták ki. 

Koukol is tetszett, ő is az egyik kedvencem volt, Herbert mellett, akit Pirgel Dávid nagyon jól eltalált, őt is mintha erre teremtették volna, csak úgy csillogott a szerepben. Az más kérdés, hogy esetlegesen tán sokaknak nem tetszett, hogy meleg vámpírt alakít. De emberek közt is ugyanúgy vannak melegek, őket is el kell fogadni, semmivel sem rosszabbak, mint az heteroszexuálisok, ne legyünk már ilyen előítéletesek!

Aranyos volt olyan kis nőcisen és affektálva, meg Alfrédot üldözve szerelmével. 

Még annyit hozzáteszek, hogy nagyon elegáns volt, a legelegánsabb a vámpírok közt, és nagyon jó sminket kapott, a paróka is jól állt neki. Egyedül azzal nem voltam kibékülve, hogy úgy oldották nála meg a hosszú műkörmeit, hogy kesztyű volt rajta és azon voltak.

Mikor legelőször megjelent, Herceg felkiáltott, már amennyire lehet felkiáltani az 5. sorban előadás közben.  Szóval csak meglepetten, csendesen szólt: „-Tünde!”

Persze tudtuk, a darabban biztos nem lehet tünde, de akár annak is simán beillett volna a szőke, szépfiú Herbert. Gyűrűk Ura válogatásán biztos tarolt volna.

Koukolra visszatérve: szegényt sajnáltam, hogy olyan szerencsétlen, nem lehetett azért egyszerű szerep jól hozni a figurát, hiába randa és esetlen, és még beszélni sem tud. Meg is kaptam őt, állandóan mellettem rohangált le a színpadról.  Így közelről is szemügyre vehettem, nem volt szép látvány. 

Itt jön be a képbe, hogy miért is sikerült jó helyre vennem a jegyeket. Ugyanis a szereplők sokszor a nézők által használt ajtókon mentek ki a színpadról lejövet, így a sorok szélén ülők mellett mentek, rohantak el.

Koukol kétszer csanglizott el mellettem, kisebb-nagyobb horkantásokkal, kezében lámpással.

Bezzeg Krolock gróf nem suhant el mellettem, amit zokon is vettem, mert őt nagyon megnéztem volna közelebbről.  De ő a bal szélen közlekedett.

Eme sérelmemet mondtam is Hercegnek, mire ő: „-Neked csak a púpos jutott.”- mondta vigyorogva.

Még kiemelném azt a táncost, aki szólót táncolt a Carpe Noctem-ben meg ha nem vagyok vak egyéb táncoknál is lehetett őt látni. Ha igaz ő volt Tihanyi Ákos, ha nem majd aki olvassa és tudja, kijavít.  Fekete farmerben volt ott, és felül egy rövidke mellényben, ami szabadon hagyta kidolgozott idomait, fekete hosszú haj baromi jól állt neki. Egy az egyben lehengerlő látvány volt, más táncoknál is. Azt hiszem a hölgy nézők többsége elismerő pillantásokat vetett rá.

Végül mindenre a pontot gróf úr teszi fel. Mint írtam, nem voltam megbékélve a füzet alapján a gróffal, így nem is nagyon vártam felbukkanását a darabban, gondoltam, jól van, nem gond, biztos ő is jól fog szerepelni, és beleillik a fantasztikus darabba.

Akkor ért totális nagy meglepetés, mikor bal oldalon feltűnt a nézőtéri ajtónál egy vámpír, más volt, mint a többi, s a főszereplő lányt csábította énekével. Magabiztos fellépés, áradt belőle a férfias erő, nézése szinte szuggerálta az embert, nemesnek is tökéletes volt, a ruha is illet rá, igazi vámpír úr. Ha nem embernek születik és vannak vámpírok, akkor ő csakis vámpír lehetett volna.  Szóval nem az játszotta a grófot, akit láttam a füzetben, és felettébb örültem eme ténynek. Egyszerűen elvarázsolt Krolock gróf, a hangjával és a játékával is. Ki volt ő? Erre akkor még nem tudtam a választ, mert mint írtam, a darabra mentünk, nem kifejezetten a színészek érdekeltek bennünket. De kifele az volt az első, hogy mondtam Hercegnek, feltétlen nézzük meg ki volt ez az ember, mert nagyon érdekel.

Nagy Sándor volt a gróf azon az estén.

Mint utólag olvastam kritikákat és véleményeket róla, elég vegyes a kép. Hivatalos cikkekben, kritikákban jó véleményeket kapott rendre, már amit én olvastam abban nagyon is dicsérték. Tetszett, azt írták, annak ellenére, hogy a szerep igazán nem rá van írva, mert a grófnak kell lennie egyfajta megjelenésének, ahhoz pedig nem árt méretes embernek lenni, -amit sokan kifogásolnak is fórumokon, blogban- ahhoz képest mindent elhitet a nézővel. Igen, ezt én is így láttam, mert van ereje a színpadi jelenlétének, eltudja hitetni az emberrel, hogy ő tekintélyt parancsoló, még akkor is, ha alacsony, mert a hangja, a megjelenése, a játéka varázslatos.

Azt is olvastam, hogy a 3 grófot játszó színész közül őt tartják a legjobbnak, a játéka miatt és a hangja miatt is, mármint ez hivatalos cikkben volt, amit gondolom én hozzáértő emberke írt. A nézőknél már nagyon vegyes a kép, kinek mi tetszik. 

Az is kiderült így utólag, hogy betegen énekelte aznap a szerepet, nem tudom… én nem vettem észre. Nekem helyén volt a hangja, vagy lehet ha nem betegen hallottam volna már őt, akkor ahhoz képest lényegesen gyengébbnek találtam volna. Azóta már hallottam egyéb dalokat is énekelni, és igen, van hangja az embernek!

Nekem igazából azért ő volt a megfelelő gróf, mert fellépésre, kiállásra is lágyabbnak tűnt, mint Géza, és karakterileg is más sugárzik belőle, talán ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy romantikusabb, gyengédebb az ő általa megformált gróf, mint Gézáé. Hangja is kellemesebb számomra, érzelmesebb, de tud persze erőteljes is lenni, szárnyalni.

Mint írták gondolom ezt is hozzáértő emberek: teljesen más a 3 gróf, hangilag is. Gézának operásabb, Pálnak rockosabb, Sanyinak meg musicalesebb hangja van.

A végkövetkeztetés: hazavittem volna szuvenírnek az embert.

Összességében egy hatalmas musical ez, csodálatos élményt nyújt. Talán még annyit tennék hozzá, hogy nem biztos, hogy áltag ember azt kapja, amit gondol, mert ha kicsit földhözragadt, akkor a vámpírok világa annyira nem varázsolja tán el, mint egy olyan embert, mint Herceg vagy én, akik alapból nem az átlaghoz tartoznak, hanem mindent másképp látnak és csinálnak, mint embertársaik.  Nekünk ez nagyon nagy volt, egy gond van, hogy vámpíros darab csak ez az egy van jelenleg.  Hiába, mi már csak ilyen vámpír pártiak maradunk.

Hogy milyen üzenetet hordoz a történet? Nekem mindig gyökeresen eltérő ami egy-egy filmből, írásból, versből, darabból lejön, mint másnak. Azért megosztom az olvasókkal:

Két dolog jutott eszembe róla: egyik, hogy a szerelem nem válogat, és igenis a való életben is létezik érdekes párosítás, ezért vagy azért, és megtörténik néha az emberrel, hogy filmbe, musicalbe illő történik vele.  A másik dolog: a legvégén a dalban azt éneklik a vámpírok: „szétrohad a világ, na és, kinek fáj?” Milyen igaz. Ez a rövidke mondat mennyi mindent hordoz magában…. Nem fejteném ki, ennek boncolgatását már az olvasóra bízom.

Zárszóként:

Magyarországon egyedi, különleges, soha nem látott musicallel van dolgunk, az azt hiszem szerencsésnek mondhatja magát, aki eljut akár egyetlen előadásra is.

A tények szerintem magukért beszélnek: a német musical cd eladási listán mi vezet? A magyar Vámpírok Bálja cd! Ez azért nem kis elismerés.

Külföldi véleményeket olvasva, miért van az, hogy egy külföldi akinek játszották saját hazájában, saját nyelvén a darabot, az mégis azt mondja, hogy: a magyar Vámpírok Bálja az igazi? Holott egy kukkot nem ért belőle.

Talán azért, mert tényleg így van.

Írta: H. B. Dudu
//hbdudu.gportal.hu