Daniel: - Mi a foglalkozása?
Louis: - Vámpír vagyok.

Lestat: - Oda van az életed értelme, igaz? Ízetlen a bor a szádban, az étel émelyít, úgy tűnik, értelmét veszítette minden. De mi volna, ha én visszaadnám, kitépném a fájdalmat és új életet adnék. Csodálatos új életet. Olyan életet, amely örökké tart. Sem betegség, sem halál nem fenyegetne többé.

Louis: - Akkor, utoljára úgy bámultam a hajnal fenséges csodáját, mintha először látnám. Azután búcsút vettem a napvilágtól, hogy azzá lehessek, ami ma vagyok.

Louis: - Én, az újszülött vámpír, sírva csodáltam a gyönyörű éjszakát.

Lestat: - Csodálatos ez a mi világunk. Minden olyan...
Louis: - ... elragadó.

Louis: - A pokol a mi hazánk.

Lestat: - Ragadozók vagyunk, mindent látó szemünk felszabadít minket.

Lestat: - Csak az gonoszság, amit annak tartanak.

Lestat: - Úristen! Még egy álmodozó. Napról napra jobban hasonlítasz Louisra. A végén még te is patkányt fogsz zabálni.

Claudia: - Jó éjt királyfi, ördögsereg kísérjen a pokolba téged.

Santiago:
Szerelmesek, kik a kély rózsás útján járva
ölelésben forrnak álmodón,
s nem gondolnak sötét, rút halálra,
mígnem köréjük fonódik karom.

A szerzetes, ki lelkét égre tárja,
s ki csak jámbor szolgálathoz ért,
teremtőjét megláthatja már ma,
s nincs fizetség hőn imáiért.

A tanmesének vége, a tanulság ez:
rozsdás pengém mindenkit elér, s lefejez,
s csókomra vár e földön minden pondró.

Louis: - Vámpírok, akik eljátsszák, hogy vámpirosdit játszó emberek.
Claudia: - Milyen avantgarde.

Armand: - Idelent lakunk, nézz körül.
Louis: - Iszonyatos.
Armand: - Igen, és gyönyörű.

Louis: - Mik vagyunk?
Armand: - Semmik, csupán vámpírok.

Armand: - Érzed, hogy halált érdemelsz, mégsem teszel semmit. De gonosz vagy e ettől? Ha megérted azt, amit jónak hívsz, nem vagy e attól jó?
Louis: - Akkor hát nincs semmi?
Armand: - Talán nincs. De lehet, hogy ez az egyetlen igazi gonoszság.
Louis: - Akkor Isten sem létezik.
Armand: - Nem ismerek semmilyen Istent, se ördögöt. Sosem láttam olyan látomást, nem volt olyan titok, ami kárhozatot vagy feloldozást ígért.

Armand: - A világ változik, de mi nem. Ez a sors iróniája.

Armand: - Te tükör vagy, a megtört szívek korának tükre. Vámpír, akiben emberi lélek lakik. Halhatatlan, akiben egy halandó szenvedélye él. Hidd el nekem, gyönyörű vagy, barátom.

Claudia: - Azzal gonoszkodsz, hogy nem akarsz gonosz lenni.

Armand: - A vámpír legyen hatalmas, gyönyörű és sose bánkódjon.

Lestat: - Jajj, Louis, Louis, szörnyű ez a folytonos nyafogás. Elég volt, igaz? Képzeld, ezt hallgattam évszázadokig.