Csak akkor j�ssz r�, kit �lt�l meg, amikor a l�lek kiok�dja a legszebb sz�neit.

- Amadeo, Amadeo, Amadeo - mondta.
- Mit jelent ez a n�v, Mester? - k�rdeztem. - Mi�rt adod ezt nekem? (...)
- Akit szeret az Isten. - v�laszolta. (...) - Amadeo - mondta, - akit szeret a szerelem istene.

- Amadeo - folytatta Mesterem. -, az nem lehet j�, ami a szenved�sen �s a kegyetens�gen alapul; az nem lehet j�, aminek a gyermekek n�lk�l�z�s�ben kell gy�kereznie.

A v�r�s megragadta Marius csukl�j�t, �s leszopta a mutat�- meg a h�velykujj�t.
- Hmm, nagyon j�! - d�cs�rte. - Az �n cimbor�im a legjobb v�rb�l val�k!
- Nekem mondod? - k�rdezte Mesterem.

- L�ttam, mik�nt itt�l azokb�l, akik gonoszak voltak, akiket sz�ved valamely nagy v�tekben tal�lt b�n�snek. L�ttalak lakom�zni term�szeted szerint, l�ttam, mik�nt veszed el a v�rt, amely n�lk�l nem �lhetsz. Itt van k�r�l�tted ez a gonosz vil�g, ez a besti�kn�l nem k�l�nb emberekben b�velked� vadon, akiknek v�re ugyanolyan s�r� �s �des, mint az �rtatlanok�. �rtem m�r. Azt akartad, hogy ezt l�ssam. Megt�rt�nt.

Az �let �gy is, �gy is trag�dia. Egy bizonyos van benne: a hal�l.

Az a legjobb hazugs�g, ha igyekszel min�l k�zelebb maradni az igazs�ghoz! - oktatott Marius.

A v�mp�rok igaz�b�l nem v�gynak a v�mp�rok t�rsas�g�ra. K�v�nj�k a m�sik halhatatlan szeretet�t, azt igen, arra mindig sz�ks�g�k van, �s ig�nylik az �sszetart� h�s�get, amely okvetlen�l kialakul azokn�l, akik nem hajland�k ellens�gnek lenni. De a t�rsas�gb�l nem k�rnek.

(Armand Lestatr�l) Azzal kerget az �r�letbe, ahogy �sszekapcsolja ezeket az epiz�dokat, mintha ezek a r�m�letes v�letlenek valamilyen jelent�s�gteljes l�ncnak a szemei lenn�nek, pedig nem azok. Ezek b�rgy� viccek. Lestat is tudja. De neki musz�j sz�nfalakat harsogat� v�gzetdr�m�t csin�lni abb�l, hogy beverte a l�bujj�t. (...)�rt hozz�, hogy trag�di�t facsarjon ki a viszontags�gaib�l, �s minden egyes vallom�sos paragrafusban, amelyet le�r, megbocs�t mag�nak minden�rt.