Anne Rice: Merrick (r�szlet)

- Mi�rt k�red t�lem ezt?
A m�rv�nyasztal t�loldal�n �lt, h�ttal a k�v�h�z nyitott ajtaj�nak.
Csodal�nyt l�tott bennem, de a k�r�sem �gy is nyugtalan�totta. Most m�r nem b�mult, hanem a szemembe n�zett.
Magas volt, s�t�tbarna hossz� haj�t most is kibontotta, mint mindig, csup�n a homlok�b�l szor�totta h�tra a f�rt�ket egy b�r csattal. Apr� f�lcimp�j�ban arany karik�k himb�l�ztak, puha feh�r ny�ri ruh�j�ban volt valami cig�nyos szertelens�g, tal�n a piros kend� miatt, amely az �vet p�tolta a b� pamut szokny�n.
R�ad�sul egy ilyen l�ny kedv��rt? – k�rdezte melegen. Nem haragudott r�m, egy�ltal�n nem, de annyira megrend�lt, hogy azt m�g b�rsonyosan b�v�s hangj�val sem �lc�zhatta. – Id�zzek meg egy szellemet, amely tal�n tele van haraggal �s bossz�v�ggyal? Ezt k�red t�lem? Louis de Pointe du Lacnak, aki maga is t�l van m�r az �leten?
Ki m�st k�rhetn�k meg r�, Merrick? – v�laszoltam. – Ki m�s k�pes erre? – Egyszer�en, amerikaiasan ejtettem ki a nev�t, pedig mikor el�sz�r tal�lkoztunk valamikor r�gen, Merrique-nek mondta mag�t, enyh�n franci�s �zzel.
A konyhaajt� f�ls�rt� hangot adott. Az olajozatlan sarokvasak csikorogtak. Koszos k�t�nyt visel�, nyeszlett pinc�r csoszogott oda hozz�nk a poros k�padl�n.
Rumot – rendelkezett Merrick. – St. Jamest. Egy �veggel.
A pinc�r d�nny�g�tt valamit, amit m�g v�mp�rf�llel sem akartam hallani, azt�n visszacsoszogott, otthagyva kett�nket a f�lhom�lyos helyis�gben, amely magas ajt�kkal ny�lt a Szent Anna utc�ra.
Teliv�r New Orleans-i int�zm�ny volt a kis lebuj. A magasban ventil�torok k�r�ztek lust�n, a padl�t egy �r�kk�val�s�g �ta nem most�k fel.
A sz�rk�let puh�n s�t�tedett, a leveg� s�r� volt a Francia Negyed arom�it�l �s a tavasz �dess�g�t�l. Igazi csoda, hogy Merrick ezt a helyet v�lasztotta, amely ilyen k�l�n�s m�don kihalt ezen az isteni est�n!
Kitart�an n�zett, de csak szel�ds�g volt a pillant�s�ban.
Teh�t Louis de Pointe du Lac most szellemet fog l�tni – mondta t�n�dve. – Mintha nem szenvedett volna �ppen eleget.
Nemcsak a szavaib�l, de a m�ly, meghitt hangj�b�l is �szinte r�szv�t sug�rzott. Komolyan sajn�lta Louis-t.
H�t igen – v�gott el�m, miel�tt sz�lhattam volna. – Sajn�lom, �s tudom, milyen borzaszt�an szeretn� l�tni a gyermekv�mp�rt, akit �gy szeretett. – T�prengve felvonta a szem�ld�k�t. – Olyan nevekkel j�ssz hozz�m, amelyek ma m�r legend�sak. El�l�psz a titokb�l, el�l�psz egy csod�b�l, �s r�gt�n k�rsz is valamit.
Akkor tedd meg, Merrick, ha neked nem �rt – mondtam. – �n nem az�rt vagyok itt, hogy b�ntsalak. Att�l �rizzen meg a Mennyb�li! De ezt te is tudod.
No �s a k�r, ami a te Louis-dban eshet? – k�rdezte vontatottan, fontolgatva. – Egy szellem iszony� dolgokat mondhat azoknak, akik megid�zik, ez pedig egy er�szakos hal�lt halt gyermeksz�rny szelleme. Hatalmas �s rettenetes dolgot k�rsz.
B�lintottam. Sz�r�l sz�ra igaza volt.
Louis megsz�llott – mondtam. – �vekig tartott, hogy a megsz�llotts�g kioltsa benne az �rtelmet, de most m�r semmi m�sra nem b�r gondolni.
No �s ha felid�zem a gyereket a halottaib�l? Gondolod, hogy ezzel megszabadul valamelyik a szenved�st�l?
Ebben nem rem�nykedem. Nem tudom. De minden jobb ann�l, ahogy Louis most k�nl�dik. Term�szetesen nincs hozz� jogom, hogy erre k�rjelek. Arra sem volt jogom, hogy felkeresselek.
Csakhogy mi – a Talamasca, Louis �s �n – �ssze vagyunk gubancolva. �s Lestat is. Louis de Pointe du Lac mag�t�l a Talamasc�t�l hallotta Claudia szellem�nek t�rt�net�t. �ll�t�lag el�sz�r a tulajdon rendt�rsunknak, egy Jesse Reeves nev� n�nek – az arch�vumban megtal�lod – jelent meg Claudia k�s�rtete.
Igen, ismerem a t�rt�netet – v�laszolta Merrick. – A Royale utc�ban t�rt�nt.
Te b�ztad meg Jesse Reevest, hogy nyomozzon a v�mp�rok ut�n. Jesse Reeves pedig olyan kincsekkel t�rt vissza, amelyek meggy�z�en bizony�tott�k, hogy �lt valaha a lak�sban egy halhatatlan gyermek, amit �gy h�vtak, hogy Claudia.
Pontosan – feleltem. – Hiba volt, hogy Jesse-t k�ldtem oda. Jesse t�l fiatal volt. Jesse sose… - Neh�z volt befejeznem. – Jesse sose volt olyan f�rge esz�, mint te. Az emberek olvastak r�la Lestat mes�iben, �s nagyon fant�ziad�snak tal�lj�k – m�l�zott Merrick. – Napl�, r�zsaf�z�r, ugye? Meg egy r�gi baba. Megvannak nek�nk ezek a dolgok, ugye? Az angliai sz�fben. Louisian�ban akkor m�g nem volt rendh�zunk. Magad z�rtad be �ket a pinc�be.
Meg tudod tenni? – k�rdeztem. – Meg fogod tenni? Mert ink�bb ez a k�rd�s. Abban nem k�telkedem, hogy k�pes vagy r�.
Merrick m�g nem �llt k�szen a v�lasszal. De ez akkor is nagy kezdet volt kett�nknek.
�, mennyire hi�nyzott! Nem v�rtam, hogy ekkora sz�vf�jdalom lesz, amikor ism�t besz�lhetek vele. Gy�ny�rrel habzsoltam, mi minden v�ltozott benne. Besz�d�b�l teljesen kikopott a francia z�nge, majdnem britnek hangzott az eur�pai tanul�s hossz� �vei ut�n. Ezekb�l az �vekb�l n�h�nyat Angli�ban t�lt�tt velem.
Tudod, hogy Louis l�tott t�ged? – k�rdeztem gyeng�den. – Tudod, hogy � k�ld hozz�d ezzel a k�r�ssel? Tudod, hogy kiolvasta a hatalmadat a figyelmeztet� pillant�sodb�l?
Merrick nem felelt.
„L�ttam egy igazi boszork�nyt”, ezt mondta, mikor elj�tt hozz�m. „Nem f�lt t�lem. Azt �zente, a holtakat id�zi meg v�delm�l, ha nem hagyom b�k�n.” Merrick b�lintott. Nagyon komolyan n�zett r�m.
Igen, ez az igazs�g – felelte fojtottan. – �gy is fogalmazhatn�nk, hogy keresztezte az utamat. – Egy darabig t�prengett. – Hab�r �n t�bbsz�r is tal�lkoztam Louis de Pointe du Lackal. Gyerek voltam, mikor el�sz�r megt�rt�nt. Csak veled besz�l�nk r�la el�sz�r.
El�multam, pedig tudhattam volna, hogy Merrick mindig k�pes meglepni. M�rhetetlen�l csod�ltam, �s ezt nem is leplezhettem. Szerettem megjelen�s�nek egyszer�s�g�t, a kiv�gott, feh�r pamut bl�zt a sima, r�vid ujjakkal, a fekete babszemekb�l f�z�tt gy�ngysor�t.
Belen�ztem z�ld szem�be, �s v�ratlanul elfogott a sz�gyenkez�s, ami�rt megmutattam neki magamat. Louis nem k�nyszer�tett, hogy k�zeledjek Merrickhez. Magamt�l tettem. De nem akarom azzal kezdeni ezt az elbesz�l�st, hogy a sz�gyenben dagony�zok.
�rj�k be annyival, hogy t�bb voltunk egyszer� rendt�rsakn�l. Tan�r �s tan�tv�ny voltunk, � �s �n, �s egyszer, r�vid id�re – nagyon r�vid id�re – majdnem szeret�k.
Kisl�nyk�nt ker�lt hozz�nk a Mayfair-kl�n fatty�hajt�sa, akit alig ismert feh�r boszork�nyok ojtottak bele annak a csal�dnak az afro-amerikai �g�ba, a ragyog� sz�ps�g� nyolcadv�r gyermek, aki mezt�ll�b s�t�lt be a louisianai rendh�zba, �s azt mondta:
Hallottam r�latok, sz�ks�gem van r�tok. L�tok dolgokat. Tudok besz�lni a holtakkal.
Ha j�l sz�molom, t�bb mint h�sz �ve t�rt�nt.
�n voltam a Talamasca rendf�n�ke, �s m�r eg�sz j�l berendezkedtem az eleg�ns aktatologat�sra, ami hol k�nyelmes volt, hol bosszant�. Akkor egy �jszaka feltelefon�ltak. Bar�tom �s tud�s t�rsam volt, Aaron Lightner.
David – mondta – ide kell j�nn�d! Igazi szenz�ci�! Olyan hatalmas erej� boszork�ny, hogy nincs r� szavam. J�nn�d kell, David…
Abban az id�ben senkit se tiszteltem jobban Aaron Lightnern�l. H�rom teremtm�ny volt, akiket szerettem emberi �s v�mp�rl�tem sor�n. Aaron Lightner volt az egyik. A m�sik Lestat, a v�mp�r, aki megaj�nd�kozott szerelm�nek csod�ival, �s �r�kre megt�rte haland� l�temet. Lestat halhatatlann� �s olyan hihetetlen�l er�ss� tett, hogy nincsen p�rom a v�mp�rok k�z�tt.
Ami a harmadikat illeti, � Merrick Mayfair, hab�r �t minden er�mb�l pr�b�ltam elfelejteni.
De most Aaronr�l, r�gi bar�tomr�l besz�l�nk, akinek hull�mos feh�r haja, �l�nk sz�rke szeme volt, �s szerette a d�lies st�lus�, k�k-feh�r cs�kos hull�mkrepp �lt�ny�ket. Meg r�la besz�l�nk, a r�ges-r�gi kis Merrickr�l, aki olyan egzotikus volt, mint otthon�nak buja tr�pusi fl�r�ja �s faun�ja.
J�l van, �reg cimbora. Megyek, de nem v�rhatna reggelig? – Eml�kszem kisst�l� kelletlens�gemre, �s Aaron j��z� nevet�s�re:
David, mi t�rt�nt veled, �regem? – k�rdezte. - Ne is mondd, mivel vagy elfoglalva, majd �n megmondom! Elaludt�l valami kellemes k�nyv�n, amit a tizenkilencedik sz�zadban �rtak a k�s�rtetekr�l! Had tal�lgassak! Sabine Baring-Gould a szerz�. Hat h�napja nem tetted ki a l�badat az anyah�zb�l. M�g annyi id�re se, hogy a v�rosban eb�delj. Ne tagadd, David! �gy �lsz, mint akinek v�get �rt az �lete!
Kacagtam. Aaronnak olyan kedves hangja volt. Nem Sabine Baring-Gouldot olvastam, de � is lehetett volna. Azt hiszem, Algernon Blackwood valamelyik r�mmes�je volt. Aaron azt is j�l eltal�lta, hogy mi�ta nem tettem ki a l�bamat megszentelt falaink k�z�l.
Hol a szenved�ly, David? Hol az elk�telezetts�g? – nyaggatott Aaron. – David, ez a gyerek boszork�ny. Gondolod, hogy k�nnyelm�en haszn�lom ezt a sz�t? Felejtsd el egy pillanatra a csal�di nev�t, �s mindent, amit tudunk r�luk. M�g Mayfair�ket is megh�kkenten�, b�r ha nekem lesz belesz�l�som, sose szereznek tudom�st r�la. David, ez a kisl�ny k�pes szellemeket id�zni. Nyisd ki a bibli�dat, lapozd fel S�muel k�nyv�t. Maga az endori boszork�ny szem�lyesen! Te pedig olyan ny�g�s vagy, mint S�muel szelleme, amikor a boszork�ny felverte �lm�b�l. B�jj el� az �gyb�l, �s kelj �t az �ce�non! Itt �s most van sz�ks�gem r�d!
Az endori boszork�ny. Nem kellett belen�znem a bibli�mba. Minden talamasc�s k�v�lr�l ismeri azt a t�rt�netet.
A filiszteusok erej�t f�l� Saul kir�ly a rettegett �tk�zet el�tt elmegy egy „halottid�z� asszonyhoz”, �s arra k�ri, id�zze fel halottaib�l S�muel pr�f�t�t. „Mi�rt h�borgatt�l, hogy felid�ztett�l engemet?” – k�rdezi a k�s�rteties pr�f�ta, majd kurt�n k�zli Saullal, hogy m�snap mindk�t fi�val egy�tt k�veti �t a holtak orsz�g�ba.
Az endori boszork�ny. �gy gondoltam mindig Merrickre, f�ggetlen�l att�l, hogy k�s�bb milyen k�zel ker�lt�nk egym�shoz. Merrick Mayfair volt, az endori boszork�ny. N�ha �gy emlegettem f�lhivatalos eml�keztet�kben �s r�vid feljegyz�sekben.
El�sz�r zsenge csoda volt. Engedelmeskedtem Aaron felsz�l�t�s�nak, becsomagoltam, Louisian�ba rep�ltem, �s el�sz�r tettem be a l�bamat T�lgyes Rejtekbe, a csod�latos �ltetv�nyes udvarh�zba, a mi mened�k�nkbe New Orleans mellett, a r�gi Foly� �ton.
�lomszer� volt az eg�sz. A g�pen az �testamentumot olvastam: Saul kir�ly fiait lev�gj�k a csat�ban, Saul a kardj�ba d�l. M�gis babon�s lenn�k? �letemet a Talamasc�nak adtam, de miel�tt elkezdtem tanulm�nyaimat, �n is l�ttam szellemeket, �s parancsoltam nekik. F�lre�rt�sek elker�l�se v�gett ezek nem k�s�rtetek voltak, csak n�vtelen, testetlen fantomok; v�g�l att�l a brazil kandombl� m�gi�t�l kaptak arcot, amelybe vakmer� ifj�s�gomban belevetettem magamat.
�m azt�n engedtem, hogy azt az er�t leh�tse bennem a tud�s l�t �s a t�r�d�s m�sokkal. Elhagytam Braz�lia miszt�riumait a lev�lt�rak, erekly�k, k�nyvt�rak nem kev�sb� csod�latos vil�g��rt, a szervez�s�rt �s a gy�mkod�s�rt, hogy porosan r�v�lt tiszteletet keltsek m�sokban a m�dszereink �s �vatos elj�r�saink ir�nt. A Talamasca olyan �si volt, olyan hatalmas, olyan szeret� h�vvel �lelt.
M�g Aaron se tudott a hatalmamr�l, akkor nem, holott sok l�lek ajtaj�t megnyitotta okkult tehets�g�vel. Majd �n eld�nt�m, ki ez a l�ny.
Esett, mikor az anyah�zhoz �rt�nk; es�ben vetette bele mag�t az aut�nk az �ri�si t�lgyek alag�tj�ba, amely a t�lt�st�l a magas k�tsz�rny� ajt�hoz vezetett. Milyen z�ld volt m�g a s�t�ts�gben is ez a vil�g, ahol a b�tyk�s �gakig �rt a magas f�! Mintha a spanyolszak�ll hossz�, sz�rke p�szm�i simogatt�k volna a g�pkocsi tetej�t.
Az �ram kiment, a vihar miatt, mint mondt�k.
Hiszen ez elb�v�l�! – fogadott Aaron. M�r akkor feh�rre �sz�lt a haja. Maga volt a t�k�letes, id�s�d� �riember, a l�gys�gig szel�d �s rend�thetetlen�l j�indulat�. – Olyannak l�thatjuk a h�zat, amilyen r�gen volt, nem gondolod?
Csak olajl�mp�k �s gyerty�k vil�g�tottak a nagy szob�kban. Ahogy k�zeledt�nk, l�ttam a vibr�l� f�nyt a legyez� alak� ablakban az ajt� f�l�tt. L�mp�kat hint�ztatott a sz�l a sz�les erk�lyeken, amelyek k�rbefutottak a nagy, sz�gletes h�z els� �s m�sodik emelet�n.
Miel�tt bel�ptem, az es� ellen�re is r�sz�ntam az id�t, hogy megcsod�ljam a mes�be ill� tr�pusi udvarh�zat, leny�g�z�en egyszer� oszlopaival. Valaha cukorn�d vette k�r�l sz�mtalan n�gyzetm�rf�ld�n �t; a rozzant mell�k�p�letekben a h�ts� vir�g�gyak m�g�tt, amelyeknek m�g a felh�szakad�s se vehette el a sz�n�t, laktak r�gen a rabszolg�k.
Merrick mez�tl�b j�tt a k�sz�nt�semre. Levendulalila alapon r�zsasz�n vir�gos ruh�j�ban aligha l�tszott boszork�nynak.
Szeme akkor se lehetett volna titokzatosabb, ha k�r�lfesti feket�vel, hindu hercegn�k m�dj�ra. Csod�latos szem volt, amelynek s�t�t gy�r�vel �vezett �risze m�g z�ldebbnek t�nt a halv�nybarna, b�rsonyos arcban. Haj�t h�traf�s�lte a homlok�b�l, v�kony kez�t hanyagul l�gatta. Milyen fesztelennek t�nt az els� pillanatokban!
J� est�t, David Talbot – mondta szinte szertart�sosan. Elb�v�lt l�gy hangj�nak magabiztoss�ga.
Nem tudt�k r�szoktatni, hogy cip�t h�zzon. F�lelmetesen izgat� volt az a meztelen l�b a gyapj� sz�nyegen. Azt hittem, vid�ken n�tt fel, de nem, mert mint megtudtam, New Orleans egyik �cska, lepusztult r�sz�ben sz�letett, ahol m�g j�rda sincs a viharvert, elhanyagolt h�zak k�z�tt, �s f�v� n� a m�rget vir�gz� le�nder.
Itt lakott Merrick a keresztanyj�val, Nagy Nananne-nal, a boszork�nnyal, akinek minden tud�s�t k�sz�nhette. Anyja, a halottl�t�, akit akkor m�g csak a rejt�lyes Hideg Sandra n�ven ismertem, beleszeretett egy felfedez�be. Ap�r�l nem t�rt�nt eml�t�s. Merrick sose j�rt igazi iskol�ba.
J� est�t, Merrick Mayfair – mondtam szeretettel �s �t�leltem.
Magas volt tizenn�gy �veshez k�pest, egyszer� pamut ruh�ja alatt gy�ny�r�en form�lt mellek r�gyeztek, puha, sz�raz haja kibontva omlott a h�t�ra. Ak�rki spanyol sz�ps�gnek n�zhette volna ezen a furcsa, d�li t�jon k�v�l, ahol a rabszolg�k �s szabad ut�daik t�rt�net�t s�r�n beh�l�zz�k a bonyolult kapcsolatok �s a buja szerelmek. �m minden New Orleans-i r�gt�n megl�tta volna az afrikai v�rt Merrick b�r�nek sz�p tejesk�v� �rnyalat�ban.
Akkor �rtettem meg igaz�n ezt a kifejez�st, amikor tejet t�lt�ttem a s�r� cik�riak�v�hoz.
Minden rokonom sz�nes – mondta Merrick, akkor m�g franci�s �z� hangj�n. – Azok, akik elmennek feh�rnek, elhagyj�k a v�rost, �s felk�lt�znek �szakra. Mindig ez szokott t�rt�nni. Nem akarj�k, hogy Nagy Nananne megl�togassa �ket. Nem akarj�k, hogy b�rki is megtudja r�luk. �n elmenn�k feh�rnek. De mi lenne a csal�ddal? Mi lenne az �r�ks�ggel? Sose hagyn�m itt Nagy Nananne-t. Az�rt j�ttem ide, mert � mondta.
Egy vamp tart�s�val �lt ott, elveszve a nagy, �k�rv�rsz�n b�rsz�kben. �rj�t� volt a bok�j�n az a v�kony aranyl�nc. A m�sik l�ncr�l, amely a nyak�t �lelte, gy�m�ntokkal kirakott, kicsi kereszt l�gott.
Megn�zi ezeket a k�peket? – k�rdezte h�vogat�n. Az �l�ben tartott cip�s dobozban voltak a k�pek. – Ezekben nincs boszork�nys�g. Nyugodtan megn�zheti.
El�szedte a tiszta, �les vonal� dagerrot�pi�kat. Minden �veglapot guttapercsa-keretbe foglaltak, amelyeken d�s inda- vagy vir�gmot�vumok m�lladoztak. Sokat �ssze lehetett csukni, �s be lehetett z�rni kapoccsal, mint az apr� k�nyveket.
Az 1840-es �vekb�l sz�rmaznak – magyar�zta Merrick – �s mind a mi csal�dunkat �br�zolja. Egy rokonunk k�sz�tette �ket. H�res fotogr�fus volt, szerett�k. Maradt ut�na n�h�ny mese – tudom, hol vannak. Gy�ny�r� k�zvon�ssal �rt�k �ket. Egy l�d�ban vannak Nagy Nananne h�z�nak padl�s�n. A sz�k sz�l�re cs�szott, t�rde el�bukkant v�kony szokny�ja al�l. Haja s�t�t felh�ben gomolygott m�g�tte. A hajvonala egyenes volt, a homloka sima �s gy�ny�r�. B�r �pp hogy h�v�s volt, begy�jtottak a kandall�ba. Ig�z�en illatos volt a k�nyelmes szoba a g�r�g szobrokkal tagolt, sz�mtalan k�nyvespolc�val. Aaron m�rhetetlen�l b�szk�n, ugyanakkor aggodalmasan figyelte Merricket.
L�tja, �k mind az eny�im a r�gi napokb�l. – Mintha k�rty�t vetett volna.
Toj�sdad arc�n, hat�rozott j�romcsontjain sz�p volt az �rny�kok vibr�l� j�t�ka. – L�tja, hogy �sszetartottak? De mint mondtam, azok, akik elmehettek, r�g elmentek. N�zze, mit adtak fel, csak gondoljon bele, ennyi t�rt�nelmet. L�tja ezt?
Alaposan megn�ztem az olajl�mpa f�ny�ben csillog� kis k�pet.
� Lucy Nancy Marie Mayfair, akinek feh�r ember volt az apja, de sose tudtunk valami sokat r�la. Mindv�gig voltak feh�r emberek. Csak feh�r f�rfiak. Mi mindent megtettek ezek a n�k a feh�r f�rfiak�rt! Az any�m egy feh�r f�rfival ment el D�l-Amerik�ba. �n is vel�k mentem. Eml�kszem az �serd�kre. - Mintha t�tov�zott volna. Kiemelt valamit az agyamb�l, vagy csak arcomnak elragadtat�sa �ll�totta meg?
Sose felejtem el ifj�s�gom felfedez� �veit az Amazonasn�l. Azt hiszem, nem is akartam elfelejteni, b�r semmi sem tudatos�thatta bennem f�j�bban az �regs�get, mint ezek a kalandok pusk�val �s f�nyk�pez�g�ppel a vil�g v�g�n. Nem is �lmodtam, hogy egyszer m�g visszat�rek ezzel a l�nnyal a felt�rk�pezetlen vadonba.
Ism�t a r�gi �veglemezeket b�multam. Csupa gazdag ember volt rajtuk. Cilinderek, b� tafota szokny�k m�termi h�tt�rf�gg�ny�k el�tt, buja n�v�nyek k�z�tt. Ott volt egy fiatal n�, olyan sz�p, mint maga Merrick: finny�san merev h�ttal �lt a magas t�ml�j� g�tikus sz�ken. Hogyan magyar�zzam el az afrikai v�r jel�t, amely tiszt�n ki�lt sok arcra? Volt, akin�l csak az �rulta el, hogy a szem szokatlanul ragyogott a barna europid arcban, de az�rt megvolt.
� a legr�gibb – folytatta Merrick. – Angelique Marybelle Mayfair. – M�lt�s�gteljes asszony, k�z�pen elv�lasztott, s�t�t haj, b� ruhaujjak, a v�ll�n d�szes s�l. Ujjai k�z�tt v�kony cs�ptet� �s �sszecsukott legyez�.
Ez a legr�gibb �s legszebb k�pem. Azt mondt�k r�la, hogy titkos boszork�ny volt. Mert vannak titkos boszork�nyok, �s vannak olyanok, akikhez elj�rnak az emberek. Angelique Marybelle a titkos fajta volt, de nagyon okos. Azt mondj�k, egy feh�r Mayfair volt a szeret�je, aki a Kertv�rosban lakott, �s v�r szerint az � unoka�ccse volt. �n kettej�kt�l sz�rmazok. Julien b�csi, �gy h�vt�k a szeret�t. Engedte, hogy a sz�nes rokonai Julien b�csinak sz�l�ts�k, �s ne Julien �rnak, ahogy m�s feh�r emberek megk�vetelt�k volna.
Aaron izmai megfesz�ltek, b�r igyekezett titkolni. A l�ny el�l tal�n elrejthette, �m el�lem nem.
Sz�val nem besz�lt Merricknek a vesz�lyes Mayfair-fam�li�r�l. Nem ker�ltek sz�ba k�z�tt�k a kertv�rosi f�lelmetes Mayfairek, a term�szetf�l�tti hatalommal felruh�zott t�rzs, amely ut�n Aaron �vek �ta nyomozott. Mayfair-akt�ink �vsz�zadokra ny�ltak vissza. Rendt�rsainkat �lt�k meg a Mayfair-boszork�nyok, ahogyan h�vjuk �ket. �m ennek a gyermeknek nem szabad t�l�nk hallania r�luk, gondoltam hirtelen, legal�bbis addig nem, am�g Aaron �gy nem d�nt, hogy ez mindk�t f�lnek jav�ra v�lik, �s senkinek sem �rtunk vele. �m ez sose j�tt el. Merrick �lete sose �rintkezett a feh�r Mayfairek�vel. Most nem az � t�rt�net�ket �rom.
�m azon az est�n Aaron �s �n elsz�ntan pr�b�ltuk ki�r�teni az agyunkat a kis boszork�ny el�tt.
Nem tudom, r�nk n�zett-e Merrick, miel�tt folytatta:
Ma is Mayfairek laknak abban a kertv�rosi h�zban – mondta sz�razon. – Feh�r emberek, akik sose �rintkeztek vel�nk, csak az �gyv�deiken �t. – Milyen feln�ttesen kuncogott – ahogy akkor szoktak az emberek, ha jog�szokr�l besz�lnek.
Az �gyv�dek p�nzt hoztak – mondta, �s megcs�v�lta a fej�t. – Mayfairek is voltak k�z�tt�k. Az �gyv�dek �szakra k�ldt�k Angelique Marybelle Mayfairt egy el�kel� iskol�ba, de � visszaj�tt, hogy itt �ljen �s haljon meg. Sose menn�k azokhoz a feh�rekhez – vetette oda f�lv�llr�l, majd �gy folytatta:
De Nagy Nananne �gy besz�l Julien b�csir�l, mintha ma is �lne, �s gyerekkoromban mindig azt hallottam, hogy Julien b�csi j� ember volt. Sz�mon tartotta az �sszes sz�nes rokon�t, �s azt mondt�k r�la, hogy a n�z�s�vel meg tudta �lni az ellens�geit, vagy a rokonai�t. Igazi houn’gan volt. Majd m�g mes�lek r�la.
Hirtelen Aaronra pillantott, �s l�ttam, amint a bar�tom szinte f�l�sen ford�tja el a tekintet�t. Nem tudom, a j�v�t l�tta-e a l�ny – azt, hogy a Mayfair-boszork�nyok �gye ugyan�gy bekebelezi majd Aaron �let�t, mint Lestat az eny�met?
Most is, a k�v�h�z asztal�n�l is azon t�n�dtem, mit tarthat Aaron hal�l�r�l ez a sz�p, t�madhatatlan asszony, akiv� az a kisl�ny fejl�d�tt?
A rozoga v�n pinc�r kihozta az egy�t�d gallon rumot, amit Merrick rendelt, a martinique-i s�t�t St. Jamest. Megcsapott a szesz t�m�ny szaga, mik�zben a pinc�r t�lt�tt a nyolcsz�glet�, neh�z kis poh�rba. Eml�kek hull�mzottak az agyamban. M�s id�k�, nem a kezdetek�.
Merrick �gy hajtotta fel, ahogy v�rtam, amire eml�keztem: mintha vizet inna. A pinc�r visszacsoszogott oda, ahol rejt�z�tt. Merrick felemelte a palackot, �s �jra t�lt�tt a pohar�ba, miel�tt megtehettem volna helyette.
L�ttam, ahogy a nyelve megnyalja bel�lr�l az ajk�t. Ism�t r�m emelte f�rk�sz� nagy szem�t.
Eml�kszel, mikor egy�tt ittunk rumot? – k�rdezte majdnem mosolyogva. T�l ideges, t�l �ber volt, hogy igaz�n mosolyoghasson. – Eml�kszel – mondta. – Azokr�l a r�vid �jszak�kr�l besz�lek, a dzsungelben. �, milyen igazad van, mikor emberi sz�rnyetegnek nevezed a v�mp�rt! M�g mindig annyira emberi vagy. L�tom az arcodon. L�tom a mozdulataidban. A tested t�k�letesen emberi. Semmi sem �rulja el…
El�rulja – vitatkoztam. – Id� mult�val te is meg fogod l�tni. Fesz�lyez�nek, azt�n f�lelmetesnek tal�lod, v�g�l megszokod. Hidd el nekem, �n tudom. Felvonta a szem�ld�k�t, azt�n leengedte. Ivott m�g egy kortyot, �n pedig elk�pzeltem, mennyire �zlik neki a rum. Tudtam, hogy nem iszik minden nap, de ha megtette, nagyon �lvezte.
Mennyi eml�k, gy�ny�r� Merrick – s�gtam. Nagyon fontosnak tartottam, hogy ne k�z�ljem �ket vele, azokra az eml�kekre �sszpontos�tsak, amelyek ereklyetart�k�nt �vj�k �rtatlans�g�t, �s a megszentelt bizalomra eml�keztetnek. Aaron az utols� percig rajongott �rte, b�r nekem ritk�n besz�lt err�l. Mit tud Merrick a tragikus, cserbenhagy�sos g�zol�sr�l, amely kioltotta Aaron �let�t? �n addigra kil�ptem a Talamasc�b�l, Aaron szeretet�b�l �s az �letb�l.
Pedig mennyi hossz�, tud�s �v k�t�tt �ssze a haland�s�gban! Nek�nk fel�l kellett volna emelkedn�nk minden botl�son. �lmunkban se hitt�k volna, hogy a kutat�sunk hurkot vet a nyakunkba, �s elhurcol a bar�ts�g hossz� �veinek �tj�r�l. De nem ugyanez t�rt�nt egy m�sik h�s�ges talamasc�ssal, az �n kedves tan�tv�nyommal, Jesse Reevesszel is?
Akkor, amikor Merrick m�g tikkaszt� sz�ps�g� gyerek volt, �n pedig az �lm�lkod� rendf�n�k, nem gondoltam, hogy h�tralev� kev�s �veim t�lzott meglepet�seket tartogatn�nak.
Mi�rt nem tanultam Jesse eset�b�l? Jesse Reeves sokkal ink�bb a tan�tv�nyom volt, mint Merrick, �s a v�mp�rok sz�r�st�l-b�r�st�l bekapt�k.
Az odaad� Jesse utolj�ra k�ld�tt m�g nekem egy sz�p�t� k�r�l�r�sokt�l s�r� levelet, amelyet rajtam k�v�l senki sem �rthetett, �s tudatta velem, hogy soha t�bb� nem tal�lkozunk. Nem l�ttam meg a sors�ban a figyelmeztet�st. Csak arra gondoltam, hogy Jesse Reeves t�l fiatal volt a vampirol�gia elm�ly�lt tanulm�nyoz�s�hoz.
Ez m�r a m�lt. Semmi se maradt abb�l a szomor� esetb�l. Semmi se maradt azokb�l a t�ved�sekb�l. Haland� �letem sz�tt�rt, lelkem magasba sz�rnyalt, azt�n visszahullott, v�mp�r�letem elt�r�lte az egykori ember apr� teljes�tm�nyeit �s vigaszait. Jesse k�z�tt�nk volt, ismertem titkait, �s tudtam, hogy �r�kk� t�vol lesz t�lem.
Most a k�s�rtet a fontos, amelyet Jesse csak egy pillanatra l�tott nyomoz�s k�zben, a Louis-t h�borgat� k�s�rtett�rt�net a fontos, mert a bizarr k�r�s, amellyel dr�ga Merrickemhez fordultam, vagyis hogy kiv�teles tehets�g�vel id�zze fel Claudia szellem�t.
A m�rv�nyasztal t�loldal�n �lt, h�ttal a k�v�h�z nyitott ajtaj�nak.
Csodal�nyt l�tott bennem, de a k�r�sem �gy is nyugtalan�totta. Most m�r nem b�mult, hanem a szemembe n�zett.
Magas volt, s�t�tbarna hossz� haj�t most is kibontotta, mint mindig, csup�n a homlok�b�l szor�totta h�tra a f�rt�ket egy b�r csattal. Apr� f�lcimp�j�ban arany karik�k himb�l�ztak, puha feh�r ny�ri ruh�j�ban volt valami cig�nyos szertelens�g, tal�n a piros kend� miatt, amely az �vet p�tolta a b� pamut szokny�n.
R�ad�sul egy ilyen l�ny kedv��rt? – k�rdezte melegen. Nem haragudott r�m, egy�ltal�n nem, de annyira megrend�lt, hogy azt m�g b�rsonyosan b�v�s hangj�val sem �lc�zhatta. – Id�zzek meg egy szellemet, amely tal�n tele van haraggal �s bossz�v�ggyal? Ezt k�red t�lem? Louis de Pointe du Lacnak, aki maga is t�l van m�r az �leten?
Ki m�st k�rhetn�k meg r�, Merrick? – v�laszoltam. – Ki m�s k�pes erre? – Egyszer�en, amerikaiasan ejtettem ki a nev�t, pedig mikor el�sz�r tal�lkoztunk valamikor r�gen, Merrique-nek mondta mag�t, enyh�n franci�s �zzel.
A konyhaajt� f�ls�rt� hangot adott. Az olajozatlan sarokvasak csikorogtak. Koszos k�t�nyt visel�, nyeszlett pinc�r csoszogott oda hozz�nk a poros k�padl�n.
Rumot – rendelkezett Merrick. – St. Jamest. Egy �veggel.
A pinc�r d�nny�g�tt valamit, amit m�g v�mp�rf�llel sem akartam hallani, azt�n visszacsoszogott, otthagyva kett�nket a f�lhom�lyos helyis�gben, amely magas ajt�kkal ny�lt a Szent Anna utc�ra.
Teliv�r New Orleans-i int�zm�ny volt a kis lebuj. A magasban ventil�torok k�r�ztek lust�n, a padl�t egy �r�kk�val�s�g �ta nem most�k fel.
A sz�rk�let puh�n s�t�tedett, a leveg� s�r� volt a Francia Negyed arom�it�l �s a tavasz �dess�g�t�l. Igazi csoda, hogy Merrick ezt a helyet v�lasztotta, amely ilyen k�l�n�s m�don kihalt ezen az isteni est�n!
Kitart�an n�zett, de csak szel�ds�g volt a pillant�s�ban.
Teh�t Louis de Pointe du Lac most szellemet fog l�tni – mondta t�n�dve. – Mintha nem szenvedett volna �ppen eleget.
Nemcsak a szavaib�l, de a m�ly, meghitt hangj�b�l is �szinte r�szv�t sug�rzott. Komolyan sajn�lta Louis-t.
H�t igen – v�gott el�m, miel�tt sz�lhattam volna. – Sajn�lom, �s tudom, milyen borzaszt�an szeretn� l�tni a gyermekv�mp�rt, akit �gy szeretett. – T�prengve felvonta a szem�ld�k�t. – Olyan nevekkel j�ssz hozz�m, amelyek ma m�r legend�sak. El�l�psz a titokb�l, el�l�psz egy csod�b�l, �s r�gt�n k�rsz is valamit.
Akkor tedd meg, Merrick, ha neked nem �rt – mondtam. – �n nem az�rt vagyok itt, hogy b�ntsalak. Att�l �rizzen meg a Mennyb�li! De ezt te is tudod.
No �s a k�r, ami a te Louis-dban eshet? – k�rdezte vontatottan, fontolgatva. – Egy szellem iszony� dolgokat mondhat azoknak, akik megid�zik, ez pedig egy er�szakos hal�lt halt gyermeksz�rny szelleme. Hatalmas �s rettenetes dolgot k�rsz.
B�lintottam. Sz�r�l sz�ra igaza volt.
Louis megsz�llott – mondtam. – �vekig tartott, hogy a megsz�llotts�g kioltsa benne az �rtelmet, de most m�r semmi m�sra nem b�r gondolni.
No �s ha felid�zem a gyereket a halottaib�l? Gondolod, hogy ezzel megszabadul valamelyik a szenved�st�l?
Ebben nem rem�nykedem. Nem tudom. De minden jobb ann�l, ahogy Louis most k�nl�dik. Term�szetesen nincs hozz� jogom, hogy erre k�rjelek. Arra sem volt jogom, hogy felkeresselek.
Csakhogy mi – a Talamasca, Louis �s �n – �ssze vagyunk gubancolva. �s Lestat is. Louis de Pointe du Lac mag�t�l a Talamasc�t�l hallotta Claudia szellem�nek t�rt�net�t. �ll�t�lag el�sz�r a tulajdon rendt�rsunknak, egy Jesse Reeves nev� n�nek – az arch�vumban megtal�lod – jelent meg Claudia k�s�rtete.
Igen, ismerem a t�rt�netet – v�laszolta Merrick. – A Royale utc�ban t�rt�nt.
Te b�ztad meg Jesse Reevest, hogy nyomozzon a v�mp�rok ut�n. Jesse Reeves pedig olyan kincsekkel t�rt vissza, amelyek meggy�z�en bizony�tott�k, hogy �lt valaha a lak�sban egy halhatatlan gyermek, amit �gy h�vtak, hogy Claudia.
Pontosan – feleltem. – Hiba volt, hogy Jesse-t k�ldtem oda. Jesse t�l fiatal volt. Jesse sose… - Neh�z volt befejeznem. – Jesse sose volt olyan f�rge esz�, mint te.
Az emberek olvastak r�la Lestat mes�iben, �s nagyon fant�ziad�snak tal�lj�k – m�l�zott Merrick. – Napl�, r�zsaf�z�r, ugye? Meg egy r�gi baba. Megvannak nek�nk ezek a dolgok, ugye? Az angliai sz�fben. Louisian�ban akkor m�g nem volt rendh�zunk. Magad z�rtad be �ket a pinc�be.
Meg tudod tenni? – k�rdeztem. – Meg fogod tenni? Mert ink�bb ez a k�rd�s. Abban nem k�telkedem, hogy k�pes vagy r�.
Merrick m�g nem �llt k�szen a v�lasszal. De ez akkor is nagy kezdet volt kett�nknek.
�, mennyire hi�nyzott! Nem v�rtam, hogy ekkora sz�vf�jdalom lesz, amikor ism�t besz�lhetek vele. Gy�ny�rrel habzsoltam, mi minden v�ltozott benne. Besz�d�b�l teljesen kikopott a francia z�nge, majdnem britnek hangzott az eur�pai tanul�s hossz� �vei ut�n. Ezekb�l az �vekb�l n�h�nyat Angli�ban t�lt�tt velem.
Tudod, hogy Louis l�tott t�ged? – k�rdeztem gyeng�den. – Tudod, hogy � k�ld hozz�d ezzel a k�r�ssel? Tudod, hogy kiolvasta a hatalmadat a figyelmeztet� pillant�sodb�l?
Merrick nem felelt.
„L�ttam egy igazi boszork�nyt”, ezt mondta, mikor elj�tt hozz�m. „Nem f�lt t�lem. Azt �zente, a holtakat id�zi meg v�delm�l, ha nem hagyom b�k�n.” Merrick b�lintott. Nagyon komolyan n�zett r�m.
Igen, ez az igazs�g – felelte fojtottan. – �gy is fogalmazhatn�nk, hogy keresztezte az utamat. – Egy darabig t�prengett. – Hab�r �n t�bbsz�r is tal�lkoztam Louis de Pointe du Lackal. Gyerek voltam, mikor el�sz�r megt�rt�nt. Csak veled besz�l�nk r�la el�sz�r.
El�multam, pedig tudhattam volna, hogy Merrick mindig k�pes meglepni. M�rhetetlen�l csod�ltam, �s ezt nem is leplezhettem. Szerettem megjelen�s�nek egyszer�s�g�t, a kiv�gott, feh�r pamut bl�zt a sima, r�vid ujjakkal, a fekete babszemekb�l f�z�tt gy�ngysor�t.
Belen�ztem z�ld szem�be, �s v�ratlanul elfogott a sz�gyenkez�s, ami�rt megmutattam neki magamat. Louis nem k�nyszer�tett, hogy k�zeledjek Merrickhez. Magamt�l tettem. De nem akarom azzal kezdeni ezt az elbesz�l�st, hogy a sz�gyenben dagony�zok.
�rj�k be annyival, hogy t�bb voltunk egyszer� rendt�rsakn�l. Tan�r �s tan�tv�ny voltunk, � �s �n, �s egyszer, r�vid id�re – nagyon r�vid id�re – majdnem szeret�k.
Kisl�nyk�nt ker�lt hozz�nk a Mayfair-kl�n fatty�hajt�sa, akit alig ismert feh�r boszork�nyok ojtottak bele annak a csal�dnak az afro-amerikai �g�ba, a ragyog� sz�ps�g� nyolcadv�r gyermek, aki mezt�ll�b s�t�lt be a louisianai rendh�zba, �s azt mondta:
Hallottam r�latok, sz�ks�gem van r�tok. L�tok dolgokat. Tudok besz�lni a holtakkal.
Ha j�l sz�molom, t�bb mint h�sz �ve t�rt�nt.
�n voltam a Talamasca rendf�n�ke, �s m�r eg�sz j�l berendezkedtem az eleg�ns aktatologat�sra, ami hol k�nyelmes volt, hol bosszant�. Akkor egy �jszaka feltelefon�ltak. Bar�tom �s tud�s t�rsam volt, Aaron Lightner.
David – mondta – ide kell j�nn�d! Igazi szenz�ci�! Olyan hatalmas erej� boszork�ny, hogy nincs r� szavam. J�nn�d kell, David…
Abban az id�ben senkit se tiszteltem jobban Aaron Lightnern�l. H�rom teremtm�ny volt, akiket szerettem emberi �s v�mp�rl�tem sor�n. Aaron Lightner volt az egyik. A m�sik Lestat, a v�mp�r, aki megaj�nd�kozott szerelm�nek csod�ival, �s �r�kre megt�rte haland� l�temet. Lestat halhatatlann� �s olyan hihetetlen�l er�ss� tett, hogy nincsen p�rom a v�mp�rok k�z�tt.
Ami a harmadikat illeti, � Merrick Mayfair, hab�r �t minden er�mb�l pr�b�ltam elfelejteni.
De most Aaronr�l, r�gi bar�tomr�l besz�l�nk, akinek hull�mos feh�r haja, �l�nk sz�rke szeme volt, �s szerette a d�lies st�lus�, k�k-feh�r cs�kos hull�mkrepp �lt�ny�ket. Meg r�la besz�l�nk, a r�ges-r�gi kis Merrickr�l, aki olyan egzotikus volt, mint otthon�nak buja tr�pusi fl�r�ja �s faun�ja.
J�l van, �reg cimbora. Megyek, de nem v�rhatna reggelig? – Eml�kszem kisst�l� kelletlens�gemre, �s Aaron j��z� nevet�s�re:
David, mi t�rt�nt veled, �regem? – k�rdezte. - Ne is mondd, mivel vagy elfoglalva, majd �n megmondom! Elaludt�l valami kellemes k�nyv�n, amit a tizenkilencedik sz�zadban �rtak a k�s�rtetekr�l! Had tal�lgassak! Sabine Baring-Gould a szerz�. Hat h�napja nem tetted ki a l�badat az anyah�zb�l. M�g annyi id�re se, hogy a v�rosban eb�delj. Ne tagadd, David! �gy �lsz, mint akinek v�get �rt az �lete!
Kacagtam. Aaronnak olyan kedves hangja volt. Nem Sabine Baring-Gouldot olvastam, de � is lehetett volna. Azt hiszem, Algernon Blackwood valamelyik r�mmes�je volt. Aaron azt is j�l eltal�lta, hogy mi�ta nem tettem ki a l�bamat megszentelt falaink k�z�l.
Hol a szenved�ly, David? Hol az elk�telezetts�g? – nyaggatott Aaron. – David, ez a gyerek boszork�ny. Gondolod, hogy k�nnyelm�en haszn�lom ezt a sz�t? Felejtsd el egy pillanatra a csal�di nev�t, �s mindent, amit tudunk r�luk. M�g Mayfair�ket is megh�kkenten�, b�r ha nekem lesz belesz�l�som, sose szereznek tudom�st r�la. David, ez a kisl�ny k�pes szellemeket id�zni. Nyisd ki a bibli�dat, lapozd fel S�muel k�nyv�t. Maga az endori boszork�ny szem�lyesen! Te pedig olyan ny�g�s vagy, mint S�muel szelleme, amikor a boszork�ny felverte �lm�b�l. B�jj el� az �gyb�l, �s kelj �t az �ce�non! Itt �s most van sz�ks�gem r�d!
Az endori boszork�ny. Nem kellett belen�znem a bibli�mba. Minden talamasc�s k�v�lr�l ismeri azt a t�rt�netet.
A filiszteusok erej�t f�l� Saul kir�ly a rettegett �tk�zet el�tt elmegy egy „halottid�z� asszonyhoz”, �s arra k�ri, id�zze fel halottaib�l S�muel pr�f�t�t. „Mi�rt h�borgatt�l, hogy felid�ztett�l engemet?” – k�rdezi a k�s�rteties pr�f�ta, majd kurt�n k�zli Saullal, hogy m�snap mindk�t fi�val egy�tt k�veti �t a holtak orsz�g�ba.
Az endori boszork�ny. �gy gondoltam mindig Merrickre, f�ggetlen�l att�l, hogy k�s�bb milyen k�zel ker�lt�nk egym�shoz. Merrick Mayfair volt, az endori boszork�ny. N�ha �gy emlegettem f�lhivatalos eml�keztet�kben �s r�vid feljegyz�sekben.
El�sz�r zsenge csoda volt. Engedelmeskedtem Aaron felsz�l�t�s�nak, becsomagoltam, Louisian�ba rep�ltem, �s el�sz�r tettem be a l�bamat T�lgyes Rejtekbe, a csod�latos �ltetv�nyes udvarh�zba, a mi mened�k�nkbe New Orleans mellett, a r�gi Foly� �ton.
�lomszer� volt az eg�sz. A g�pen az �testamentumot olvastam: Saul kir�ly fiait lev�gj�k a csat�ban, Saul a kardj�ba d�l. M�gis babon�s lenn�k? �letemet a Talamasc�nak adtam, de miel�tt elkezdtem tanulm�nyaimat, �n is l�ttam szellemeket, �s parancsoltam nekik. F�lre�rt�sek elker�l�se v�gett ezek nem k�s�rtetek voltak, csak n�vtelen, testetlen fantomok; v�g�l att�l a brazil kandombl� m�gi�t�l kaptak arcot, amelybe vakmer� ifj�s�gomban belevetettem magamat.
�m azt�n engedtem, hogy azt az er�t leh�tse bennem a tud�s l�t �s a t�r�d�s m�sokkal. Elhagytam Braz�lia miszt�riumait a lev�lt�rak, erekly�k, k�nyvt�rak nem kev�sb� csod�latos vil�g��rt, a szervez�s�rt �s a gy�mkod�s�rt, hogy porosan r�v�lt tiszteletet keltsek m�sokban a m�dszereink �s �vatos elj�r�saink ir�nt. A Talamasca olyan �si volt, olyan hatalmas, olyan szeret� h�vvel �lelt.
M�g Aaron se tudott a hatalmamr�l, akkor nem, holott sok l�lek ajtaj�t megnyitotta okkult tehets�g�vel. Majd �n eld�nt�m, ki ez a l�ny.
Esett, mikor az anyah�zhoz �rt�nk; es�ben vetette bele mag�t az aut�nk az �ri�si t�lgyek alag�tj�ba, amely a t�lt�st�l a magas k�tsz�rny� ajt�hoz vezetett. Milyen z�ld volt m�g a s�t�ts�gben is ez a vil�g, ahol a b�tyk�s �gakig �rt a magas f�! Mintha a spanyolszak�ll hossz�, sz�rke p�szm�i simogatt�k volna a g�pkocsi tetej�t.
Az �ram kiment, a vihar miatt, mint mondt�k.
Hiszen ez elb�v�l�! – fogadott Aaron. M�r akkor feh�rre �sz�lt a haja. Maga volt a t�k�letes, id�s�d� �riember, a l�gys�gig szel�d �s rend�thetetlen�l j�indulat�. – Olyannak l�thatjuk a h�zat, amilyen r�gen volt, nem gondolod?
Csak olajl�mp�k �s gyerty�k vil�g�tottak a nagy szob�kban. Ahogy k�zeledt�nk, l�ttam a vibr�l� f�nyt a legyez� alak� ablakban az ajt� f�l�tt. L�mp�kat hint�ztatott a sz�l a sz�les erk�lyeken, amelyek k�rbefutottak a nagy, sz�gletes h�z els� �s m�sodik emelet�n.
Miel�tt bel�ptem, az es� ellen�re is r�sz�ntam az id�t, hogy megcsod�ljam a mes�be ill� tr�pusi udvarh�zat, leny�g�z�en egyszer� oszlopaival. Valaha cukorn�d vette k�r�l sz�mtalan n�gyzetm�rf�ld�n �t; a rozzant mell�k�p�letekben a h�ts� vir�g�gyak m�g�tt, amelyeknek m�g a felh�szakad�s se vehette el a sz�n�t, laktak r�gen a rabszolg�k.
Merrick mez�tl�b j�tt a k�sz�nt�semre. Levendulalila alapon r�zsasz�n vir�gos ruh�j�ban aligha l�tszott boszork�nynak.
Szeme akkor se lehetett volna titokzatosabb, ha k�r�lfesti feket�vel, hindu hercegn�k m�dj�ra. Csod�latos szem volt, amelynek s�t�t gy�r�vel �vezett �risze m�g z�ldebbnek t�nt a halv�nybarna, b�rsonyos arcban. Haj�t h�traf�s�lte a homlok�b�l, v�kony kez�t hanyagul l�gatta. Milyen fesztelennek t�nt az els� pillanatokban!
J� est�t, David Talbot – mondta szinte szertart�sosan. Elb�v�lt l�gy hangj�nak magabiztoss�ga.
Nem tudt�k r�szoktatni, hogy cip�t h�zzon. F�lelmetesen izgat� volt az a meztelen l�b a gyapj� sz�nyegen. Azt hittem, vid�ken n�tt fel, de nem, mert mint megtudtam, New Orleans egyik �cska, lepusztult r�sz�ben sz�letett, ahol m�g j�rda sincs a viharvert, elhanyagolt h�zak k�z�tt, �s f�v� n� a m�rget vir�gz� le�nder.
Itt lakott Merrick a keresztanyj�val, Nagy Nananne-nal, a boszork�nnyal, akinek minden tud�s�t k�sz�nhette. Anyja, a halottl�t�, akit akkor m�g csak a rejt�lyes Hideg Sandra n�ven ismertem, beleszeretett egy felfedez�be. Ap�r�l nem t�rt�nt eml�t�s. Merrick sose j�rt igazi iskol�ba.
J� est�t, Merrick Mayfair – mondtam szeretettel �s �t�leltem.
Magas volt tizenn�gy �veshez k�pest, egyszer� pamut ruh�ja alatt gy�ny�r�en form�lt mellek r�gyeztek, puha, sz�raz haja kibontva omlott a h�t�ra. Ak�rki spanyol sz�ps�gnek n�zhette volna ezen a furcsa, d�li t�jon k�v�l, ahol a rabszolg�k �s szabad ut�daik t�rt�net�t s�r�n beh�l�zz�k a bonyolult kapcsolatok �s a buja szerelmek. �m minden New Orleans-i r�gt�n megl�tta volna az afrikai v�rt Merrick b�r�nek sz�p tejesk�v� �rnyalat�ban.
Akkor �rtettem meg igaz�n ezt a kifejez�st, amikor tejet t�lt�ttem a s�r� cik�riak�v�hoz.
Minden rokonom sz�nes – mondta Merrick, akkor m�g franci�s �z� hangj�n. – Azok, akik elmennek feh�rnek, elhagyj�k a v�rost, �s felk�lt�znek �szakra. Mindig ez szokott t�rt�nni. Nem akarj�k, hogy Nagy Nananne megl�togassa �ket. Nem akarj�k, hogy b�rki is megtudja r�luk. �n elmenn�k feh�rnek. De mi lenne a csal�ddal? Mi lenne az �r�ks�ggel? Sose hagyn�m itt Nagy Nananne-t. Az�rt j�ttem ide, mert � mondta.
Egy vamp tart�s�val �lt ott, elveszve a nagy, �k�rv�rsz�n b�rsz�kben. �rj�t� volt a bok�j�n az a v�kony aranyl�nc. A m�sik l�ncr�l, amely a nyak�t �lelte, gy�m�ntokkal kirakott, kicsi kereszt l�gott.
Megn�zi ezeket a k�peket? – k�rdezte h�vogat�n. Az �l�ben tartott cip�s dobozban voltak a k�pek. – Ezekben nincs boszork�nys�g. Nyugodtan megn�zheti.
El�szedte a tiszta, �les vonal� dagerrot�pi�kat. Minden �veglapot guttapercsa-keretbe foglaltak, amelyeken d�s inda- vagy vir�gmot�vumok m�lladoztak. Sokat �ssze lehetett csukni, �s be lehetett z�rni kapoccsal, mint az apr� k�nyveket.
Az 1840-es �vekb�l sz�rmaznak – magyar�zta Merrick – �s mind a mi csal�dunkat �br�zolja. Egy rokonunk k�sz�tette �ket. H�res fotogr�fus volt, szerett�k. Maradt ut�na n�h�ny mese – tudom, hol vannak. Gy�ny�r� k�zvon�ssal �rt�k �ket. Egy l�d�ban vannak Nagy Nananne h�z�nak padl�s�n. A sz�k sz�l�re cs�szott, t�rde el�bukkant v�kony szokny�ja al�l. Haja s�t�t felh�ben gomolygott m�g�tte. A hajvonala egyenes volt, a homloka sima �s gy�ny�r�. B�r �pp hogy h�v�s volt, begy�jtottak a kandall�ba. Ig�z�en illatos volt a k�nyelmes szoba a g�r�g szobrokkal tagolt, sz�mtalan k�nyvespolc�val. Aaron m�rhetetlen�l b�szk�n, ugyanakkor aggodalmasan figyelte Merricket.
L�tja, �k mind az eny�im a r�gi napokb�l. – Mintha k�rty�t vetett volna.
Toj�sdad arc�n, hat�rozott j�romcsontjain sz�p volt az �rny�kok vibr�l� j�t�ka. – L�tja, hogy �sszetartottak? De mint mondtam, azok, akik elmehettek, r�g elmentek. N�zze, mit adtak fel, csak gondoljon bele, ennyi t�rt�nelmet. L�tja ezt?
Alaposan megn�ztem az olajl�mpa f�ny�ben csillog� kis k�pet.
� Lucy Nancy Marie Mayfair, akinek feh�r ember volt az apja, de sose tudtunk valami sokat r�la. Mindv�gig voltak feh�r emberek. Csak feh�r f�rfiak. Mi mindent megtettek ezek a n�k a feh�r f�rfiak�rt! Az any�m egy feh�r f�rfival ment el D�l-Amerik�ba. �n is vel�k mentem. Eml�kszem az �serd�kre. - Mintha t�tov�zott volna. Kiemelt valamit az agyamb�l, vagy csak arcomnak elragadtat�sa �ll�totta meg?
Sose felejtem el ifj�s�gom felfedez� �veit az Amazonasn�l. Azt hiszem, nem is akartam elfelejteni, b�r semmi sem tudatos�thatta bennem f�j�bban az �regs�get, mint ezek a kalandok pusk�val �s f�nyk�pez�g�ppel a vil�g v�g�n. Nem is �lmodtam, hogy egyszer m�g visszat�rek ezzel a l�nnyal a felt�rk�pezetlen vadonba.
Ism�t a r�gi �veglemezeket b�multam. Csupa gazdag ember volt rajtuk. Cilinderek, b� tafota szokny�k m�termi h�tt�rf�gg�ny�k el�tt, buja n�v�nyek k�z�tt. Ott volt egy fiatal n�, olyan sz�p, mint maga Merrick: finny�san merev h�ttal �lt a magas t�ml�j� g�tikus sz�ken. Hogyan magyar�zzam el az afrikai v�r jel�t, amely tiszt�n ki�lt sok arcra? Volt, akin�l csak az �rulta el, hogy a szem szokatlanul ragyogott a barna europid arcban, de az�rt megvolt.
� a legr�gibb – folytatta Merrick. – Angelique Marybelle Mayfair. – M�lt�s�gteljes asszony, k�z�pen elv�lasztott, s�t�t haj, b� ruhaujjak, a v�ll�n d�szes s�l. Ujjai k�z�tt v�kony cs�ptet� �s �sszecsukott legyez�.
Ez a legr�gibb �s legszebb k�pem. Azt mondt�k r�la, hogy titkos boszork�ny volt. Mert vannak titkos boszork�nyok, �s vannak olyanok, akikhez elj�rnak az emberek. Angelique Marybelle a titkos fajta volt, de nagyon okos. Azt mondj�k, egy feh�r Mayfair volt a szeret�je, aki a Kertv�rosban lakott, �s v�r szerint az � unoka�ccse volt. �n kettej�kt�l sz�rmazok. Julien b�csi, �gy h�vt�k a szeret�t. Engedte, hogy a sz�nes rokonai Julien b�csinak sz�l�ts�k, �s ne Julien �rnak, ahogy m�s feh�r emberek megk�vetelt�k volna.
Aaron izmai megfesz�ltek, b�r igyekezett titkolni. A l�ny el�l tal�n elrejthette, �m el�lem nem.
Sz�val nem besz�lt Merricknek a vesz�lyes Mayfair-fam�li�r�l. Nem ker�ltek sz�ba k�z�tt�k a kertv�rosi f�lelmetes Mayfairek, a term�szetf�l�tti hatalommal felruh�zott t�rzs, amely ut�n Aaron �vek �ta nyomozott. Mayfair-akt�ink �vsz�zadokra ny�ltak vissza. Rendt�rsainkat �lt�k meg a Mayfair-boszork�nyok, ahogyan h�vjuk �ket. �m ennek a gyermeknek nem szabad t�l�nk hallania r�luk, gondoltam hirtelen, legal�bbis addig nem, am�g Aaron �gy nem d�nt, hogy ez mindk�t f�lnek jav�ra v�lik, �s senkinek sem �rtunk vele. �m ez sose j�tt el. Merrick �lete sose �rintkezett a feh�r Mayfairek�vel. Most nem az � t�rt�net�ket �rom.
�m azon az est�n Aaron �s �n elsz�ntan pr�b�ltuk ki�r�teni az agyunkat a kis boszork�ny el�tt.
Nem tudom, r�nk n�zett-e Merrick, miel�tt folytatta:
Ma is Mayfairek laknak abban a kertv�rosi h�zban – mondta sz�razon. – Feh�r emberek, akik sose �rintkeztek vel�nk, csak az �gyv�deiken �t. – Milyen feln�ttesen kuncogott – ahogy akkor szoktak az emberek, ha jog�szokr�l besz�lnek.
Az �gyv�dek p�nzt hoztak – mondta, �s megcs�v�lta a fej�t. – Mayfairek is voltak k�z�tt�k. Az �gyv�dek �szakra k�ldt�k Angelique Marybelle Mayfairt egy el�kel� iskol�ba, de � visszaj�tt, hogy itt �ljen �s haljon meg. Sose menn�k azokhoz a feh�rekhez – vetette oda f�lv�llr�l, majd �gy folytatta:
De Nagy Nananne �gy besz�l Julien b�csir�l, mintha ma is �lne, �s gyerekkoromban mindig azt hallottam, hogy Julien b�csi j� ember volt. Sz�mon tartotta az �sszes sz�nes rokon�t, �s azt mondt�k r�la, hogy a n�z�s�vel meg tudta �lni az ellens�geit, vagy a rokonai�t. Igazi houn’gan volt. Majd m�g mes�lek r�la.
Hirtelen Aaronra pillantott, �s l�ttam, amint a bar�tom szinte f�l�sen ford�tja el a tekintet�t. Nem tudom, a j�v�t l�tta-e a l�ny – azt, hogy a Mayfair-boszork�nyok �gye ugyan�gy bekebelezi majd Aaron �let�t, mint Lestat az eny�met?
Most is, a k�v�h�z asztal�n�l is azon t�n�dtem, mit tarthat Aaron hal�l�r�l ez a sz�p, t�madhatatlan asszony, akiv� az a kisl�ny fejl�d�tt?
A rozoga v�n pinc�r kihozta az egy�t�d gallon rumot, amit Merrick rendelt, a martinique-i s�t�t St. Jamest. Megcsapott a szesz t�m�ny szaga, mik�zben a pinc�r t�lt�tt a nyolcsz�glet�, neh�z kis poh�rba. Eml�kek hull�mzottak az agyamban. M�s id�k�, nem a kezdetek�.
Merrick �gy hajtotta fel, ahogy v�rtam, amire eml�keztem: mintha vizet inna. A pinc�r visszacsoszogott oda, ahol rejt�z�tt. Merrick felemelte a palackot, �s �jra t�lt�tt a pohar�ba, miel�tt megtehettem volna helyette.
L�ttam, ahogy a nyelve megnyalja bel�lr�l az ajk�t. Ism�t r�m emelte f�rk�sz� nagy szem�t.
Eml�kszel, mikor egy�tt ittunk rumot? – k�rdezte majdnem mosolyogva. T�l ideges, t�l �ber volt, hogy igaz�n mosolyoghasson. – Eml�kszel – mondta. – Azokr�l a r�vid �jszak�kr�l besz�lek, a dzsungelben. �, milyen igazad van, mikor emberi sz�rnyetegnek nevezed a v�mp�rt! M�g mindig annyira emberi vagy. L�tom az arcodon. L�tom a mozdulataidban. A tested t�k�letesen emberi. Semmi sem �rulja el…
El�rulja – vitatkoztam. – Id� mult�val te is meg fogod l�tni. Fesz�lyez�nek, azt�n f�lelmetesnek tal�lod, v�g�l megszokod. Hidd el nekem, �n tudom. Felvonta a szem�ld�k�t, azt�n leengedte. Ivott m�g egy kortyot, �n pedig elk�pzeltem, mennyire �zlik neki a rum. Tudtam, hogy nem iszik minden nap, de ha megtette, nagyon �lvezte.
Mennyi eml�k, gy�ny�r� Merrick – s�gtam. Nagyon fontosnak tartottam, hogy ne k�z�ljem �ket vele, azokra az eml�kekre �sszpontos�tsak, amelyek ereklyetart�k�nt �vj�k �rtatlans�g�t, �s a megszentelt bizalomra eml�keztetnek. Aaron az utols� percig rajongott �rte, b�r nekem ritk�n besz�lt err�l. Mit tud Merrick a tragikus, cserbenhagy�sos g�zol�sr�l, amely kioltotta Aaron �let�t? �n addigra kil�ptem a Talamasc�b�l, Aaron szeretet�b�l �s az �letb�l.
Pedig mennyi hossz�, tud�s �v k�t�tt �ssze a haland�s�gban! Nek�nk fel�l kellett volna emelkedn�nk minden botl�son. �lmunkban se hitt�k volna, hogy a kutat�sunk hurkot vet a nyakunkba, �s elhurcol a bar�ts�g hossz� �veinek �tj�r�l. De nem ugyanez t�rt�nt egy m�sik h�s�ges talamasc�ssal, az �n kedves tan�tv�nyommal, Jesse Reevesszel is?
Akkor, amikor Merrick m�g tikkaszt� sz�ps�g� gyerek volt, �n pedig az �lm�lkod� rendf�n�k, nem gondoltam, hogy h�tralev� kev�s �veim t�lzott meglepet�seket tartogatn�nak.
Mi�rt nem tanultam Jesse eset�b�l? Jesse Reeves sokkal ink�bb a tan�tv�nyom volt, mint Merrick, �s a v�mp�rok sz�r�st�l-b�r�st�l bekapt�k.
Az odaad� Jesse utolj�ra k�ld�tt m�g nekem egy sz�p�t� k�r�l�r�sokt�l s�r� levelet, amelyet rajtam k�v�l senki sem �rthetett, �s tudatta velem, hogy soha t�bb� nem tal�lkozunk. Nem l�ttam meg a sors�ban a figyelmeztet�st. Csak arra gondoltam, hogy Jesse Reeves t�l fiatal volt a vampirol�gia elm�ly�lt tanulm�nyoz�s�hoz.
Ez m�r a m�lt. Semmi se maradt abb�l a szomor� esetb�l. Semmi se maradt azokb�l a t�ved�sekb�l. Haland� �letem sz�tt�rt, lelkem magasba sz�rnyalt, azt�n visszahullott, v�mp�r�letem elt�r�lte az egykori ember apr� teljes�tm�nyeit �s vigaszait. Jesse k�z�tt�nk volt, ismertem titkait, �s tudtam, hogy �r�kk� t�vol lesz t�lem.
Most a k�s�rtet a fontos, amelyet Jesse csak egy pillanatra l�tott nyomoz�s k�zben, a Louis-t h�borgat� k�s�rtett�rt�net a fontos, mert a bizarr k�r�s, amellyel dr�ga Merrickemhez fordultam, vagyis hogy kiv�teles tehets�g�vel id�zze fel Claudia szellem�t.

K�sz�net �rte a D�IN kiad�nak. http://www.dain.hu