Lestat: �, menj�l m�r. �gy n�zek ki, mint egy angyal, de nem vagyok az. A term�szetbe sok magamfajta belef�r. Gy�ny�r�ek vagyunk, mint a gy�m�nt cs�rg�k�gy�, vagy a cs�kos tigris, de k�ny�rtelen gyilkosok vagyunk.

Louis: T�ged v�lasztott, mert nemt�r�d�m, henceg� �s hi� vagy. �, nem az�rt mondom, hogy megb�ntsalak! Igaz�n nem! Minden�ron azt akarod, hogy l�ssanak, k�r�lrajongjanak �s meg�rtsenek, ez�rt musz�j kuty�lkodnod, �s a feje tetej�re �ll�tanod mindent, mert h�tha kiborul a poh�r, �s maga az isten j�n le szem�lyesen, hogy a nyakad k�z� s�zzon. Nincs Isten. Ennyi er�vel te is lehetsz az Isten.

Lestat: Louis meggy�szolt, ezt elismerem. De h�t � olyan j�l tud gy�szolni! �gy viseli a gy�szt, mint m�sok a b�rsonyt, a b�nat j�l �ll neki, mint a gyertyaf�ny, a k�nyv illik hozz�, mint az �kszer.
No h�t, r�m egyik marhas�g sem hat.

Lestat: Amikor egy nagy poh�r narancslevet kaptam t�le, moh�n felhajtottam. Hmmm, ennek m�r van �ze: s�r� mint a v�r, m�gis �des �s k�l�n�s m�don olyan, mintha mag�t a f�nyt inn�.

Lestat: �n vagyok fajomnak eszm�nye - mondtam. - �n vagyok a t�k�letes v�mp�r. Lestatot l�tj�tok, ha engem n�ztek. Senki sincsen, aki t�lragyogja ezt, amit l�ttok - senki! - Lassan f�lemelkedtem. - Nem vagyok se az id� bolondja, se �vezredekt�l megk�v�lt isten, nem vagyok fekete malaclop�s selma, sem szomor� v�ndor. Van lelkiismeretem. Meg tudom k�l�nb�ztetni a j�t a rosszt�l. Tudom, mit teszek, �s megteszem. Lestat vagyok, a v�mp�r. Nesztek a v�lasz, kezdjetek vele, amit akartok.