Louis: Ez sokkal evil�gibb fogalom - v�gta r� t�st�nt a v�mp�r. - Embrek, akik nem hisznek t�bb� Istenben, vagy a j�s�gban, m�g mindig hiznek az �rd�gben. Nem tudom, mi�rt. Persze tudom. A rossz mindig lehets�ges. A j�s�g �r�k �rv�ny�en neh�z.

Lestat (Lousinak): Te nyafog�, gy�va v�mp�rnyuszi, aki pr�da ut�n j�r �jjel, �s macsk�kat meg patknyokat gyilkol a sik�torokban, �s b�mul �r�kon�t a gyerty�kra, mintha emberek lenn�nek, �ll az es�ben, ak�r egy zombi, m�g csuromvizes nem lesz a ruh�ja, padl�son �rz�tt r�gi szkr�nykofferek szag�t �rasztja mag�b�l, a tekintete meg egy megzvarodott �llatkerti szam�r�.

Louis (Babette-r�l): Mint minden er�s ember, � is mag�ny�rzett�l szenvedett �lland�an, valamelyest k�v�l�ll� volt, egyfajta titkos l�zad�. �s ez az egyens�ly, �let�nek alapja felborulhat, ha k�telkedni kezd saj�t j�s�g�ban.

Lestat: Nem �rted ezt, Louis? Minden teremtm�ny k�z�l egyed�l te l�thatod b�ntetlen�l a hal�lt. Te - egyed�l - a kel� hold f�ny�ben... s�jthatsz le, ak�r Isten keze!

Louis: V�g�l is, mi a mi eg�sz vil�gunk a fenti csillagoknak? Mit tarthatnak cseppnyi bolyg�nkr�l, eszel�s ellent�teivel, v�letlenjeivel, �r�k�s h�bor�ival, elmebajos civiliz�ci�ival, amelyeket nem az akarat, a hit vagy a k�z�s t�rekv�s forraszt �ssze, hanem valamif�le r�veteg adotts�g, amellyel a milli�k k�pesek elfelejteni a trag�di�kat, hogy �jra �s �jra visszas�llyedjenek a boldogs�gba.

Lestat: �s most kivel szeretn�l aludni? Louis-val vagy velem? - R�m n�zett, �s hozz�tette: - Tal�n ink�bb Louisval aludj. Mert �n, ha f�radt vagyok... nem vagyok t�l kedves.

Louis: Az �jszaka azt suttogta: "Te vagy az �j, �s csak az �j �rt meg t�ged, s fogad karjaiba." Egyes�lni az �rnyakkal lid�rc�lmok n�lk�l. Megmagyar�zhatatlan b�kess�g.