Anne Rice: V�r �s Arany (r�szlet)

Festett f�val burkolt nagy szoba festett szekr�nyeib�l �s l�d�ib�l vette el� Marius a ruh�kat: apr� csontgombokkal csuk�d�, selymes b�r zubbonyokat, amelyeknek sz�mos�t ez�st�s pr�mmel b�lelt�k, testhez �ll� nadr�gokat, olyan puha gyapj�b�l, hogy nem l�tszottak benn�k a fonalak.
Csak a cip� szor�tott egy kicsit, �m Thorne �gy gondolta, hogy ennyit kib�r. Kit zavarna ez? Marius nem nyugodott bele, addig keresg�lt, am�g tal�lt egy nagyobb l�bty�t. Az m�r kiv�l�an megfelelt.
Ennek a kornak a divatja nem olyan nagyon k�l�nb�z�tt Thorne r�gi �lt�zk�d�si szok�sait�l: bel�lre, als� ingnek v�kony v�szon, k�v�lre b�r �s gyapj�. �rdekesnek tal�lta a par�nyi gombokat, �s noha m�r tudta, hogy az �lt�seket g�ppel csin�lj�k, �s ez teljesen �ltal�nos dolog, nagy gy�ny�r�s�g�t lelte benn�k.
Csak most kezdte felfogni, mennyi gy�ny�r�s�g v�r r� itt. Ak�rmilyen komor k�ldet�sben j�tt.
Marius most is v�r�s kab�tot �s v�r�s, csukly�s k�penyt v�lasztott. Ez meglepte Thorne-t, hab�r Marius ugyanezt a sz�nt viselte a v�mp�rkocsm�ban is. De akkor is. T�ls�gosan rik�t� a vad�szathoz.
- Mindig v�r�set viselek – v�laszolt Marius a kimondatlan k�rd�sre. – Te azt veszel, ami tetszik. Lestat, egykori tan�tv�nyom ugyancsak szereti, ami engem roppantul bosszant, de elviselem. Az � �l�nkv�r�se el�gg� megk�zel�ti az eny�met. Olyannak l�tszhatunk, mint mester �s tan�tv�nya.
- Teh�t �t is szereted? – k�rdezte Thorne.
Marius nem sz�lt, csak a ruh�kra mutatott.
Thorne kev�sb� felt�n�, s�t�tbarna, selyempuha b�rbe �lt�z�tt. Olyan nagy volt a l�ba, hogy nem h�zott zoknit a sz�rm�vel b�lelt cip�h�z. K�penyre sem volt sz�ks�ge, felesleges ny�gnek �rezte.
Marius belem�rtotta az ujj�t a hamuba, amely ez�st t�lban �llt egy asztalon, �sszekeverte sz�j�nak v�r�vel, �s az arc�ra kente a h�g kever�ket. A b�re els�t�t�lt, l�that�v� lettek rajta a f�rfikor bar�zd�i, a szeme balj�s csillog�st kapott. Biztos, hogy �gy kev�sb� sz�rt szemet a haland�knak, de Thorne m�g jobban megl�tta benne a fajtabelit.
Marius intett Thorne-nak, hogy k�vesse a p�ld�j�t, �m � valami�rt nem b�rta r�sz�nni mag�t. Tal�n att�l, hogy m�g sohasem tett ilyet.
A keszty� sem kellett neki, amelyet Marius felk�n�lt. Nem szerette keszty�ben tapogatni a t�rgyakat. Miut�n olyan sok id�t t�lt�tt a j�gben, k�zzel akart megfogni mindent.
- Szeretem a keszty�t – jegyezte meg Marius. – Sose mozdulok ki n�lk�le. Kez�nk hal�lra r�m�ti a haland�kat, ha r�sz�nj�k az id�t, hogy alaposan megn�zzenek. �s a keszty� meleg, mi pedig folyton f�zunk.
Pap�rp�nzt tett a zseb�be. Thorne-nak is k�n�lta maroksz�m, de � elh�r�totta. Kapzsis�gnak tartotta, hogy p�nzt fogadjon el a vend�gl�t�j�t�l.
- J�l van – sz�lt Marius. – Majd �n gondot viselek r�d. Ha net�n m�gis elszakadn�nk, gyere csak vissza ide. Ker�lj h�tra, nyitva tal�lod az ajt�t.
Elszakadn�nak? Hogy szakadhatn�nak el? Thorne sz�delgett a s�r� esem�nyekt�l. Minden apr�s�g �r�met szerzett neki.
Indulni akartak, amikor bej�tt a fiatal Daniel. B�m�szan meredt r�juk.
- Akarsz csatlakozni hozz�nk? – k�rdezte Marius. Olyan er�sen r�h�zta a keszty�t az ujjaira, hogy kirajzol�dtak alatta az ujjpercei.
Daniel nem v�laszolt. Mintha figyelt volna, de nem mondott semmit. Fiatal arca sunyi volt, de a szeme gy�ny�r� ibolyasz�nben ragyogott.
- Tudod, hogy j�hetsz – mondta Marius.
Az ifj� v�mp�r megfordult �s elt�vozott, v�lhet�leg a saj�t kis kir�lys�g�ba.
N�h�ny perc m�lva m�r a havaz�sban ballagtak. Marius �tfogta Thorne v�ll�t, mintha annak sz�ks�ge lenne erre a megnyugtat�sra.
Mindj�rt inni fogok!
Egy nagy kocsm�hoz �rtek, �s lementek a pinc�be, ahol t�bb sz�z haland�t tal�ltak. A szoba akkora volt, hogy Thorne m�r a nagys�g�t�l megd�bbent.
Ezen a helyen nemcsak ettek �s ittak a t�bb tucat kis csoportba ver�d�tt, zajong� �s ragyog� haland�k, de t�ncoltak is, amihez szorgalmas zen�szek muzsik�lt�k a talp al� val�t. Szerencsej�t�kokat j�tszottak kerekes l�b�, nagy z�ld asztalokn�l, hars�nyan kurjongattak, �s k�nnyelm�en kacar�sztak mell�. B�mb�l�, elektromos zene sz�lt, a f�nyek elviselhetetlen�l villogtak a t�m�ny v�r- �s �telszagban.
Senki se vette �szre a k�t v�riv�t, kiv�ve a kocsm�rosl�nyt, aki k�rd�s n�lk�l egy apr� asztalhoz vezette �ket a terem k�zep�n. Innen l�thatt�k a vonagl� t�ncosokat, akik legink�bb magukban j�rt�k, olyan neh�zkesen, mint akik ber�gtak a zen�t�l.
Thorne-nak f�jt a muzsika. Nem tal�lta sz�pnek. Nagyon z�rzavaros volt. �s ez a villog�s ocsm�ny.
Marius odahajolt hozz�, �s a f�l�be s�gta:
- Thorne, ez a vil�g�t�s a bar�tunk! �gy nehezebb megl�tni, kik vagyunk. Pr�b�ld elviselni.
Forr� italt rendelt. A kis kocsm�rosl�ny r�villantotta kac�r szem�t Thorne-ra. Tett valamilyen szellemesked� megjegyz�st a v�r�s haj�ra. Thorne mosolygott. Akkor sem iszik ebb�l a kisl�nyb�l, ha a vil�g �sszes t�bbi haland�ja kisz�rad vagy kihal.
K�r�ltekintett a szob�n. Igyekezett nem figyelni a f�l�t szaggat� d�b�rg�sre �s a zs�ros szagokra, amelyekt�l kis h�j�n felfordult a gyomra.
- N�zd csak azokat a n�ket a t�ls� faln�l! – mondta Marius. – T�ncolni akarnak. Az�rt vannak itt. Arra v�rnak, hogy felk�rj�k �ket. Meg tudod csin�lni t�nc k�zben?
- Meg – v�laszolta Thorne majdnem s�rt�d�tten. Mintha azt mondta volna: mi�rt k�rdezel ilyet? – De hogyan csin�ljam a t�ncot? – A padl� kijel�lt r�sz�n szorong� t�ncosokat figyelte. El�sz�r nevetett az�ta, hogy f�lment �szakra. Nevetett, �s alig hallotta a zenebon�ban a saj�t nevet�s�t. – Igen, tudok inni, �gy, hogy egyetlen haland� se vegye �szre, m�g az �ldozatom se, de hogy t�ncoljak ezen a furcsa m�don?
Marius sz�lesen mosolygott. A sz�k t�ml�j�ra vetette a k�peny�t. Hihetetlen�l nyugodt maradt az iszony�, elviselhetetlen cs�r�mp�l�sben �s villog�sban is.
- Ez valami k�tball�bas d�l�ng�l�s, amit ezek m�velnek – jegyezte meg Thorne.
- H�t csin�ld ugyanazt! – tan�csolta Marius. – Lassan mozogj, m�g iszol. Besz�ljen hozz�d a zene �s a v�r.
Thorne ism�t nevetett. Hirtelen vakmer�s�ggel fel�llt, �s a zs�folt t�ncparkettet megker�lve odafurakodott a n�kh�z, akik moh�n m�regett�k. A s�t�t haj�t v�lasztotta, mert mindig elb�v�lt�k a s�t�t haj�, s�t�t szem� n�k. Tov�bb� ez volt a legid�sebb, teh�t neki volt a legkevesebb es�lye arra, hogy kiv�lassza mag�nak egy f�rfi. �s nem is akarta b�ntani.
A n� azonnal fel�llt. Thorne megfogta a petyh�dt kezecsk�t, �s kivezette a f�nyes padl�ra. A n� azonnal felvette a tolakod� zene �rtelmetlen, sek�lyes ritmus�t. F�lszegen mozgott, finom kis cipell�je kopogott a deszk�n.
- De hideg a kezed! – mondta.
- Ne haragudj – v�laszolta Thorne. – Meg kell bocs�tanod nekem. T�l sok�ig fek�dtem a h�ban.
Istenek, vigy�znia kell majd, nehogy b�ntsa. Micsoda egyszer�, j�hiszem� l�ny ez, a gondatlanul kim�zolt szem�vel-sz�j�val, a piros�tott arc�val! A mell�t szoros p�ntok h�zt�k fel �s nyomt�k el�re a fekete selyemruha alatt.
Kih�v�an r�tapadta Thorne-ra, aki mag�hoz szor�totta, amilyen gyeng�den csak tudta, majd lehajolt, �s �vatosan a nyak�ba m�lyesztette apr� szemfogait. �lmodj, dr�gas�gom, �lmodj gy�ny�r� dolgokr�l! Megtiltom, hogy f�lj vagy eml�kezz!
�, a v�r, amelyet oly sok id� ut�n szivatty�z a sz�j�ba a moh� kicsi sz�v, a v�dtelen kicsi sz�v! Thorne kil�pett a n� �nk�v�let�b�l, �s els�llyedt a mag��ban. L�tta v�r�s haj� Teremt�j�t, �s ny�g�tt, s�t fennsz�val mondta a n�nek: Add ide mind! �m ezt nem szabad.
Gyorsan elh�z�dott. Akkor l�tta, hogy Marius �ll mellette, �s az � v�ll�ra teszi a kez�t.
A n� r�veteg, �veges szemmel n�zett r�, mikor elengedte. Thorne felkacagott, megp�rgette. Nem figyelt az ereiben futkos� v�rre, nem figyelt a saj�t �hs�g�re. Tov�bb t�ncoltak, ugyanolyan �gyetlen�l, mint a t�bbiek, �s Thorne szomjazott.
V�g�l a n� vissza akart menni az asztal�hoz. �gy el�lmosodott, nem is tudja, mit�l, eln�z�st. Thorne meghajolt, b�lintott, �s �rtatlanul megcs�kolta t�ncosa kez�t.
Marius is fel�k�rt egy n�t, �gyhogy a h�romb�l m�r csak egy �lt az asztaln�l. Thorne a kez�t ny�jtotta fel�je, �s megfogadta, hogy most nem lesz sz�ks�ge �rz�re.
Ez er�sebb volt, mint a bar�tn�je. Szem�t �gy festette k�r�l feket�vel, mint az egyiptomiak, a sz�j�t s�t�tebb pirosra r�zsozta, sz�ke haja tele volt ez�sttel.
- Te vagy �lmaim f�rfia? – k�rdezte Thorne-t�l, b�tran t�lki�ltva a zen�t. Ak�r ebben a pillanatban felvitte volna mag�val a kocsma emelet�re.
- Tal�n – felelte Thorne – ha engeded, hogy megcs�koljalak. – Szorosan �t�lelte, gyorsan beleharapott a nyak�ba, moh�n �s gyorsan ivott, azt�n elengedte. A n� k�bultan mosolygott. D�rzs�lt volt, m�gis aranyos, �s nem vette �szre, mi t�rt�nt vele.
Ebb�l a h�romb�l nem lehet t�bbet inni. T�l kedvesek. Thorne p�rgette a t�ncosn�j�t. Borzaszt�an szeretett volna lopni m�g egy kortyot, de nem mert.
A v�r dobolt benne. A v�r v�rt k�v�nt. Keze-l�ba annyira kih�lt, hogy f�jt.
L�tta, hogy Marius visszatelepedett az asztalukhoz, �s a mellette �l�, nagydarab, vastag ruh�s haland�hoz besz�l. �tfogta karj�val a haland� v�ll�t.
Thorne visszak�s�rte a sz�p n�t a hely�re. Milyen szeretettel n�zett r� a n�!
- Ne menj m�g! – k�rte. – Nem maradhatsz velem?
- Nem, �desem! – mondta, �s �rezte mag�ban a leselked� sz�rnyeteget, ahogy letekintett a haland�ra. Megh�tr�lt, sarkon fordult, �s visszat�rt Mariushoz.
Alig �llt a l�b�n a zen�t�l, olyan siv�r volt, olyan engesztelhetetlen.
Marius ivott a haland�b�l, aki �gy hajolt fel�je, mintha elsuttogott titkokat hallgatna, majd lev�lt r�la, �s elrendezte a sz�ken.
- �gy sok�ig fog tartani! – mondta Thorne.
Szavai belemos�dtak az elektromos hangzavarba, de tudta, hogy Marius hallja.
Marius b�lintott. – Akkor megkeress�k a gonosztev�t, bar�tom, �s lakom�zunk. Mozdulatlanul �lt, p�szt�zta a termet, kik�mlelt minden elm�t.
Thorne ugyanezt tette, kitart�an puhatol�zott a Szellem-Aj�ndokkal, de csak a zenecsin�l�k zajong�s�t �rz�kelte, �s annak a sz�p n�nek az elkeseredett �hs�g�t, aki m�g mindig �t n�zte. Mennyire k�v�nta! De nem vehetett el egy ilyen �rtatlan teremt�st. A bar�tja is megtiltan�, ha ilyet akarna, ez pedig tal�n m�g az � lelkiismeret�n�l is fontosabb.
- J�jj! – mondta Marius. – Egy m�sik helyre!
�jb�l kimentek az �jszak�ba. Csak p�r l�p�sre volt egy nagy j�t�kbarlang, tele z�ld asztalokkal, amelyekn�l kock�ztak, vagy kerekek forgatt�k rajtuk a nyer� sz�mokat.
- Odan�zz! – mutatott Marius keszty�s keze egy h�rihorgas, fekete haj� fiatalembert, aki t�volabb h�z�dott a j�t�kt�l, deres s�r�spoharat szorongatott, �s csak figyelt. – Vidd a sarokba! Sok hely van a fal mellett.
Thorne t�st�nt munk�hoz l�tott. R�tette a kez�t a fiatalember v�ll�ra, �s a szem�be n�zett. Most haszn�lnia kell a r�gi B�v�l�-Aj�ndokot, amelynek sok v�riv� h�j�val van. – Te velem j�ssz – mondta. – Engem v�rt�l. – R�gi vad�szatok, r�gi csat�k mer�ltek fel benne.
L�tta, ahogy a fiatalember szeme elp�r�sodik, l�tta, ahogy kihullik a tudat�b�l az eml�k. K�vette Thorne-t a fal melletti padhoz. Le�ltek. Iv�s el�tt Thorne megnyomkodta mutat�, �s h�velykujj�val a haland� nyak�t, azt gondolta: most az eny�m lesz az �leted, azt�n nagyot harapott, �s lassan, r��r�sen inni kezdett.
A v�r el�rasztotta a tudat�t. L�tta a sil�ny b�n k�peit, l�tott �leteket, amelyeket az �ldozata az �t�lkez�s vagy a b�ntet�s sz�nd�ka n�lk�l kioltott. Csak a v�redet add! �rezte, hogy az ember sz�ve meghasad. Elengedte a hull�t, �s a falnak t�masztotta. Megcs�kolta a sebet, r�engedett egy cseppnyit a saj�t v�r�b�l, hogy begy�gyuljon.
Mikor fel�bredt a lakoma �lm�b�l, k�r�ln�zett a f�stt�l hom�lyos helyis�gben. Milyen idegennek l�tszanak a haland�k, milyen rem�nytelen sors jutott nekik! Thorne elk�rhozott, de nem halhat meg, �m ezeknek a nyak�ba liheg a hal�l.
Hol van az � Mariusa? Nem tal�lta! Fel�llt a padr�l, min�l el�bb ott akarta hagyni az �ldozat r�t, bemocskolt test�t. Belef�rta mag�t a t�megbe, �s megl�k�tt egy durva k�p�, k�m�letlen embert, aki r�gt�n fel akarta haszn�lni az alkalmat arra, hogy verekedjen.
- Engem l�kd�s�l, haver? - k�rdezte, �s a gy�l�lett�l elkeskenyed� szemmel n�zett Thorne-ra.
- Ugyan m�r! – felelte �, mik�zben a haland� elm�j�t p�szt�zta. – �lt�l m�r embert csak az�rt, mert megl�k�tt?
- �ltem! – mondta a m�sik, �s kegyetlen vigyorra torzult a sz�ja. – T�ged is meg�llek, ha nem h�zol innen!
- De el�bb m�g hadd cs�koljalak meg – sz�lt Thorne. Megragadta a haland� v�ll�t, r�hajolt, beleharapott. A k�r�l�tte �ll� haland�k, akik persze nem tudhattak a titkos agyarakr�l, nagyot nevettek a zavarba ejt�en meghitt mozdulaton. Thorne ivott egy kiad�sat, azt�n �gyesen megnyalta a harap�s hely�t.
A visszatasz�t� idegen semmit sem �rtett. D�l�ng�lt a gyenges�gt�l, a bar�tai pedig kinevett�k.
Thorne sietve t�vozott. Marius kint v�rta. A sz�l meger�s�d�tt, de a havaz�s el�llt.
- Most nagyon er�s a szomjam – sz�lt Thorne. - Mikor a j�gben aludtam, l�ncot tartottam, ak�r egy fenevadat, de most � parancsol nekem. Ha egyszer elkezdtem, nem b�rom abbahagyni. M�g t�bbet akarok.
- Akkor m�g t�bbet kapsz, de �lni nem �lhetsz. M�g ilyen nagyv�rosban sem. Gyere, k�vess.
Thorne b�lintott. Ma m�r �lt. Mariusra n�zett, szavak n�lk�l bevallotta a v�tk�t. Marius v�llat vont, azt�n �tkarolta Thorne v�ll�t.
- Sok hely van m�g, amit megl�togathatunk.
Majdnem megvirradt, mire hazat�rtek.
Lementek a faburkolat� pinc�be, �s ott Marius bevezette Thorne-t egy kamr�ba, amelyet a szikl�ba v�jtak. A falak hideget �rasztottak, de a szob�ban hatalmas, pomp�s �gy �llt, amelynek tarka v�szonf�gg�nyei voltak. D�san h�mzett takar� fedte a puha der�kaljat �s a p�rn�k sokas�g�t.
Thorne megr�k�ny�d�tt, hogy itt nincs kripta. Ez nem igazi rejtekhely. Ak�rki megl�thatja. L�nyeg�ben olyan egyszer� volt, mint az � �szaki barlangja, de sokkal h�vogat�bb, sokkal f�ny�z�bb. Annyira elf�radt, hogy szinte besz�lni se b�rt, de most f�lt.
- Ki h�borgathatna itt? – k�rdezte Marius. – A t�bbi v�riv� ugyan�gy nyugov�ra t�r most ebben az idegen s�t�ts�gben, mint mi. Haland� nem j�het be ide. De ha f�lsz, kereshet�nk neked m�s mened�ket.
- Te is �gy alszol? �rizetlen�l? – k�rdezte Thorne.
- M�g �gyebb�l, fent a h�l�szob�ban, a der�kaljamon, a szekr�ny�gyamban, a szokott k�nyelemben. Engem sose b�ntott senki egy falka v�riv�n k�v�l. Akkor t�madtak meg, amikor �bren �s eszemn�l voltam, ahogy kell. Ha akarod, elmes�lem azt a f�rtelmes hist�ri�t.
Arca els�t�t�lt, mintha m�g eml�teni is f�jna ezt a szerencs�tlens�get.
Thorne hirtelen meg�rtett valamit, m�gpedig azt, hogy Marius el akarja mes�lni ezt a t�rt�netet. Ugyanolyan sz�ks�ge volt arra, hogy szavakat fonjon hossz� mondatf�z�rekbe, mint amennyire Thorne ki volt �hezve a szavakra. A megfelel� pillanatban tal�lkoztak.
De ez holnapra marad. Ennek az �jszak�nak v�ge.
- Ide nem j�n be a f�ny, �s senki sem fog h�borgatni. Aludj �s �lmodj, ahogy kell. Holnap besz�l�nk. Most pedig engedd meg, hogy t�vozzak. Daniel, a bar�tom, fiatal. Csak �gy eld�l a padl�n a kis birodalm�ban. R� kell b�rnom, hogy valami k�nyelmesebb helyre menjen, b�r id�nk�nt nem tudom, van-e �rtelme.
- Megmondasz nekem egy dolgot, miel�tt elmenn�l? – k�rdezte Thorne.
- Ha tehetem – sz�lt Marius szel�den, b�r hirtelen borzaszt�an elbizonytalanodott. Mint aki s�lyos titkokat rejt, amelyeket el kell mondania, �s � m�gis retteg ezt tenni.
- Mi lett a v�riv�val, aki a tengerparton j�rk�lt, �s egyenk�nt szedte f�l a sz�p kagyl�h�jakat? – k�rdezte Thorne.
Marius megk�nnyebb�lt. Hosszan n�zte Thorne-t, majd ezt felelte, gondosan megv�logatva szavait:
- Azt mondj�k, hogy a napnak adta mag�t. Nem volt t�l �reg. Az egyik est�n tal�lt�k meg a holdf�nyben. Kagyl�kb�l nagy k�rt rakott ki maga k�r�, ezzel mutatva, hogy �nk�nt v�llalta a hal�lt. Hamu maradt csak bel�le, annak is elf�jta egy r�sz�t a sz�l. Azok, akik szerett�k, meg�lltak mellette, �s figyelt�k, ahogy a t�bbi is elsz�ll. Reggelre nem volt t�bb�.
- De szomor� – sz�lt Thorne. – H�t nem �r�lt annak, hogy k�z�nk tartozhat?
Marius meglep�d�tt.
- Te �r�lsz neki, hogy k�z�nk tartozhatsz? – k�rdezte szel�den.
- Azt hiszem… azt hiszem, most megint – felelte Thorne t�tov�n.