V�mp�roska �s a v�rfarkas

(Gaby, nemesisz@freemail.hu)

 Egyszer volt, hol nem volt, m�g az oper�ci�s szupersztr�d�n is t�l, ott, ahol a J�zsi b� f�ldet t�r, az �reg �vegf�j� f�j, ahol a nap nem j�n fel... �jjel, na ott volt egyszer egy s�r� erd�, aminek a k�zep�ben �llt egy takaros kis h�zik�. Itt lakott egy kis v�mp�r, akit �gy h�vtak, hogy Armand. Armand boldogan �ldeg�lt mester�vel, Mariussal, ki a v�r�s-imadata miatt gyakran nevezte Armand-t Pirosk�nak, �s sz�p, d�szes, persze term�szetesen v�r�s ruh�kat adott r�.

 Egy sz�p �jszak�n Armand �pp a kertben j�tszott VI. B�civel, kedvenc kis patk�nyk�j�val, mikor Marius beh�vta.

- Itt van ez a minden j�val felt�lt�tt kos�rka. L�gy j� v�mp�r �s vidd el sz�pen Louis-nak. Szeg�ny az egyik este gyomorront�st kapott valami r�szegt�l, �s sz�ks�ge van ezekre, hogy legyen ereje meggy�gyulni. *mutatott Marius a kos�rra.* - �s hogy meg ne f�zz itt nekem a hidegben, tess�k, vedd fel ezt. *Marius egy v�r�s kapucnis fels�t �s egy p�r v�r�s bolyhos keszty�t adott oda neki.*

- Azt�n l�gy j�, �s nagyon vigy�zz az �ton! Semmik�pp ne t�rj le az �sv�nyr�l �s ne �llj meg n�zel�dni! *mondta b�cs�z�ul Marius, m�g Armand, karj�n a v�r�s kend�vel letakart kos�rral kisz�kdelt a kertkapun. Ment-mendeg�lt m�r egy darabja. Sietve haladt, �m az erd� tele volt �rdekess�gekkel; kisz�radt, megcsavarodott f�kkal, �llatmaradv�nyokkal a f� rejtek�ben, huhog� baglyokkal �s egy�b, sz�p dolgokkal. �gy csakhamar megfeledkezett mestere int� szavair�l.

- Milyen �rdekes csontv�z! *ki�ltott fel egyszerre Armand. Letette kosar�t egy fa t�v�be, �s k�zelebbr�l szem�gyre vette a csontv�zat.* - De �rdekes! J�, itt van m�g egy, ez egy eg�rke lehetett, j�, ezen m�g van valami h�s is. *egyszerre azonban esz�be jutott a beteg Louis, �s a Mariusnak tett �g�rete. Pirulva elsz�gyellte mag�t, �s m�r futott is vissza az �sv�nyhez. Kos�rk�ja �rintetlen�l lapult a puha f�ben; Armand �jra a karj�ra vette, �s f�ty�lve indult tov�bb. �m kis id� m�lva nagy, sz�p szirm�, �jjel ny�l� vir�gokat pillantott meg a f�ben.

- Nah�t, milyen sz�pek! *�lm�lkodott. Egy ideig �nfeledten gy�ny�rk�d�tt a felh�k m�g�l kib�jt hold f�ny�ben ring� vir�gok l�tv�ny�ban, azt�n esz�be jutott Louis, meg az, hogy mennyire szereti �r�kon �t b�mulni a gyertyaf�nyn�l a vir�gokat. �gy h�t nekil�tott, hogy csokrot k�ss�n. A legszebb sz�lakat akarta kiv�lasztani, �s ez minden figyelm�t lek�t�tte. �szre sem vette, hogy az egyik fa m�g�l moh�, sz�rk�sk�k, izz� szemp�r k�veti minden mozdulat�t. A lombok k�z�l riadtan r�ppent fel egy piciny denev�rke, azt�n meg egy bagoly. Armand �sszerezzent, �s sz�vdobogva k�r�ln�zett.

- Ideje lenne visszat�rnem az �sv�nyre. *mondta mag�ban. Szedte a l�b�t, �s hamarosan el�rte az �sv�nyt. Megnyugodva folytatta volna az �tj�t, �m ekkor reszel�s hang sz�lalt meg a h�ta m�g�tt.*

- Hov� m�sz �gy egymagadban, te kedves kisv�mp�r? *Armand elhal� hangon v�laszolt.*

- Orvoss�got viszek Louisnak. Itt lakik nem messze, az �sv�ny �pp a h�z�hoz visz. *ekkor az egyik fa m�g�l kil�pett egy sz�rk�s szem�, f�lig ember, f�lig �llat, aranyos sz�r� v�rfarkas-oroszl�n-Lestat. Armand led�bbent, azt�n rendezte arckifejez�s�t. Lestat meg�rt�en b�logatott, �s ny�jasan �rdekl�d�tt tov�bb.*

- Bizony�ra nagy �r�met szerzel neki, hogy megl�togatod. Egyed�l �l tal�n?

- Igen, de nagyon �vatos term�szet�, idegeneknek sosem nyit ajt�t.

- Azt okosan is teszi! *helyeselt Lestat, mik�zben �rd�gien elvigyorodott, megvillantva ezzel hegyes szemfogait, majd hirtelen �tlett�l vez�relve siet�sen elk�sz�nt.*

- J� utat, pici v�mp�r, tal�n m�g tal�lkozunk. *Lestat m�r ment is volna, �m hirtelen megtorpant.* - Igaz is, hiszen azt sem tudom, hogy h�vnak. Pedig biztosan sz�p neved van.

- Armand a nevem. *felelte mit sem sejtve a v�mp�rka.*

- Csakugyan sz�p n�v. *b�kolt Lestat vigyorogva, majd elinalt. Loholt egyenesen Louis h�z�hoz, s k�zben s�t�t terveket sz�tt.* - El�bb felfalom Louis-t, azt�n befekszem az �gy�ba, �s megv�rom a m�sikat. De j� is lesz! *morfond�rozott mag�ban. A f�k k�z�l hamarosan el�t�nt Louis h�zik�ja. Lestat halkan kopogott az ajt�n.*

- Ki az? *sz�lt bentr�l Louis.*

- �n vagyok az, Armand! *v�laszolta Lestat v�kony, ny�vog�s hangon.* - Hoztam neked egy kis orvoss�got, h�tha jobban leszel t�le.

- Emeld fel a reteszt �s gyere be. *mondta neki mit sem sejtve Louis. Esz�be sem jutott gyanakodni, am�g meg nem l�tta Lestat r�miszt� �rny�k�t, de akkor meg m�r k�s� volt. Lestat egyetlen ugr�ssal az �gyon termett, r�vettette mag�t Louis-ra, �s ahogy volt, felfalta. �m alig maradt ideje lenyelni �t, m�ris kopog�st hallott. Lestat gyorsan el�r�ntott a feh�rnem�s szekr�nyb�l egy f�k�t�t (az csak v�letlen�l ker�lt oda), meg Louis k�nt�s�t, �s beb�jt az �gyba. Reszket�, v�kony hangon kisz�lt.* - Te vagy az, Armand? Gyere csak be! *Armand bel�pett, de m�ris gyan�t fogott, mikor orr�t megcsapta az �llati b�z szaga, nem is besz�lve Louis l�tv�ny�t�l.

- F�, igaza volt Mariusnak, t�nyleg j�l elronthattad a gyomrod, hogy �gy n�zel ki! *mondta neki elismer�en Armand.* - Milyen nagy lett a szemed!

- A betegs�g teszi. *ny�gte Lestat.*

- A kezed is sz�r�sebb...

- Kicsorbult a borotva... *r�ntotta meg a v�ll�t Lestat.*

- �s milyen hatalmas lett a sz�d! *mag�ban hozz�tette: �s a leheleteddel �lni lehetne...*

- Hatalmas bizony! *ugrott ki Lestat az �gyb�l, �s m�g miel�tt Armand kimenek�lhetett volna, �t is bekapta, s j�llakva m�ly �lomba mer�lt.*

- J�! Armand, te hogy ker�lsz ide? *csod�lkozott Lestat gyomr�ban Louis.*

- Ahogy te is... *duzzogott Armand.*

*Nem sokkal k�s�bb egy vad�sz l�pett el� a f�k k�z�l. Megl�tta a h�zik�t, �s gondolta, bekopog, k�r egy poh�r... italt. Ez a vad�sz m�r r�g�ta kereste a k�rny�k r�m�t, a gonosz teniszlabdatolvajt, a v�rszomjas v�rfarkas-oroszl�nt. Ma majdnem utol�rte m�r, de p�r �r�val ezel�tt m�gis nyom�t vesztette. Ebben a nagy hajsz�ban rettent�en megszomjazott egy kis... italra.

A h�zb�l furcsa zaj sz�r�d�tt ki: mintha valaki �nfeledten horkolt volna. A vad�sz k�v�ncsian bepillantott az ablakon, �s mit l�tott? Maga a gonosz d�g fek�dt odabent az �gyon. Akkora volt a hasa, mint egy hord�.

- No, te fenevad *gondolta a vad�sz.* -, most nem viszed el sz�razon! *Azzal m�ris v�ll�hoz emelte a pusk�j�t, c�lzott �s durr! a fenevadnak v�ge volt. Legal�bbis ezt hitte a vad�sz. �m Lestat m�rgesen felt�p�szkodott az �gyr�l, villog� szemekkel meredve a vad�szra.*

- Mael, te �llat!

- Na-na Lestat, kik�rem magamnak ezt a megnevez...

- M�g hogy te k�red ki! �n vagyok az, akinek b�rmi oka lehet a panaszra! Hogy k�pzeled te azt, hogy felkeltesz! Milyen bels� ind�ttat�sra l�v�ld�z�l te r�m egy�ltal�n! Ez�rt beperellek, de be �m, �gy �ljek, hogy... *durr, Mael megint l�tt egyet, egyenesen homlokon tal�lva Lestat-t. Lestat k�bultan hanyatlott az �gyra.*

- H�, mi lenne, ha kiszedn�l innen minket! *ki�ltott Lestat has�b�l Armand.*

- El�g rossz itt a leveg�... *jegyezte meg Louis, megnyomkodva Lestat hasfal�t. Mael nem habozott, bement, �s neki�llt, hogy leny�zza Lestat sz�r�t.*

- Mintha arr�l lett volna sz�, hogy kiengedsz, nem eml�kszel? *k�rdezte Armand, mikor �rezte, hogy Lestat sz�r�t nyisz�lj�k.*

- Persze-persze, csak v�rj egy kicsit.

- De Louis-n kezdenek mutatkozni a klausztrof�bia jelei... *s�rgette Armand, �s Louis-ra n�zett, aki felh�zott t�rddel el�re-h�tra ringat�zott, �s kezdett bep�nikolni.*

- �s mit gondolsz, �n m�gis mib�l csin�ljak magamnak ruh�t? *v�gott vissza d�h�sen Mael, Armand meg csak d�bbenten n�zett. V�g�l, miut�n a vad�sz befejezte Lestat ny�z�s�t, el�szedte a kis orvosi k�ziszettj�t, �s bemetsz�st hajtott v�gre Lestat oldal�n. Armand �s Louis csapzottan k�sz�l�dott ki Lestat-b�l.*

- M�r �pp ideje volt! *morrant r� Armand.*

- Vele mit csin�ljunk... *biccentett Louis az �gy�n fekv� Lestat fel�, akinek addigra minden sebe begy�gyult, �s most b�k�sen szendergett.*

- Nos, lenne p�r �tletem... �nts�k le forr� szurokkal, azt�n hempergess�k tollba... de a kedvencem az, mikor telet�mj�k a has�t neh�z k�vekkel, �s belehaj�tjuk �t a foly�ba. *mondta lelkesen Mael, Armand �s Louis pedig elk�pedve n�ztek r�.* - De... ha nem tetszik, akkor elviszem a kutyamenhelyre, ott majd kezdenek vele valamit.

*Armand elb�cs�zott Louis-t�l. Hajnalodott m�r, s f�lt egyed�l �tnak indulni. Szerencs�re �pp ekkor �rkezett meg Marius. L�lekszakadva tette meg az utat Louis h�z�ig, mert m�r nagyon agg�dott Armand-�rt. Amikor megl�tta, hogy Armand ott �ll �ps�gben �s eg�szs�gben, boldogan meg�lelte �t, majd k�zenfogta, �s h�l�lkodva elk�sz�ntek a vad�szt�l, Louis-t�l, �s hazafel� indultak.*

- Na, akkor m�gsem csin�ljuk meg a k�veset? *n�zett Mael a t�volod�kr�l Louis-ra, mire az d�bbenten tiltakozott, �s megk�rte a vad�szt, hadd tartsa meg � Lestat-t. Mael v�llat vonva elballagott, Louis pedig boldogan �ldeg�l tov�bb Lestat-tal, aki leszokott az emberev�sr�l... helyette r�t�rt a v�rre.

V�GE