A renesz�nszban sz�lettem, enn�l fogva k�t k�zzel mer�tek minden st�lusb�l, g�tl�stalanul vegytem �ket, �s nem k�tlem, hogy valami j� j�n ki abb�l, amit csin�lok.

Cosimo c�mere egy�bk�nt egy pajzs, �t kiad�s goly�val, amelyeknek jelent�s�re t�bb magyar�zat sz�letett, de ezek az ellens�gek tulajdonk�ppen azt akart�k mondani: Cosimo f�lakasztotta a goly�it a bar�tok perv�t�j�ban. Eh! Szerencs�sek lenn�nek az ellens�gei, ha ilyen perv�t�juk lenne, vagy ilyen goly�ik!

B�szk�k voltak a k�nyvt�rukra, hogy is ne lettek volna? A bar�t m�g menet k�zben is szak�tott id�t arra, hogy megford�tson - holott �sszer�k�zhattam volna a patyolat padl�jukat -, hadd l�ssam a nyitott ajt�b�l a k�nyvekkel zs�folt, hossz� termet, a munk�lkod� szerzeteseket.

M�sok a k�telyr�l �s a s�t�ts�gr�l �rnak.
M�sok az �rtelmetlens�gr�l �s a csendr�l �rnak.
�n a rejtelmes, �gi aranyr�l �rok, amely f�nyesen ragyog mind�r�kk�.

"Mert Isten sohasem teremtett volna embert, m�g kev�sb� angyalt, leend� gonosz �llapot�nak tudat�ban, ha nem tudta volna ugyanakkor, mik�nt haszn�lja az ilyen teremtm�nyeket j� c�lra."