Kar�csony 2009

  2009.12.02. 00:02

 

Teljesen m�s, �s m�gis furcsam�d ismer�s volt ez… Legal�bbis az �ltalam megszokott t�li �nnepekhez k�pest, melyeket t�bbnyire Amerik�ban vagy Nyugat-Eur�pa valamely orsz�g�ban t�lt�ttem haland� �s halhatatlan �veim sor�n. B�r az �r�k vil�goss�g �s a pezsg� �jszakai �let Jap�nban ugyan�gy jelen volt, mint b�rmely nagy nyugati v�rosban, maga a hangulat m�gis m�s volt. Tal�n a keleti kult�ra tette, a sok s�t�thaj�, mandulaszem�, hasonl�, �m m�gis egyedi haland� ny�zsg�se a neonf�ny�rban �sz� utc�kon? De tal�n csak bel�lem veszett ki az �nnepi hangulat, mely, az igazat megvallva, soha nem is eresztett er�s gy�kereket. Talamasc�s �veim alatt ugyan sok kar�csonyi �nneps�gen vettem r�szt, s a rend pr�b�lta tagjait csal�dk�nt kezelni, �m ezeket az alkalmakat sosem �reztem igaz�n magam�nak. Vagy, hogy divatosan fejezzem ki magam, ez nekem nem j�tt �t. Pedig n�ha t�nyleg v�gytam r�.

- David! – a nevemet meghallva kiz�kkentem a majdnem m�lab�sba �tcsap� elm�lked�semb�l, �s feln�ztem.

- Igen, Lestat? – k�rdeztem alkot�mt�l, aki t�relmetlen�l �llt el�ttem, k�t s�lat tartva el�m.

- Melyik? – ny�jtotta fel�m mindkett�t egyszerre.

- Csak egy leheletnyi sz�nelt�r�s van a k�t lila k�z�tt… - j�rattam a szemem oda-vissza a k�t s�l k�z�tt fejcs�v�lva. Ittl�t�nk alatt j� p�rszor megfordult a fejemben, hogy tal�n m�gsem volt olyan j� �tlet a Talamasca el�l Jap�nban bujk�lni. Toki�ban, vil�gv�ros ide vagy oda, m�g �gy is nagyr�szt kit�nt�nk a sokas�gb�l, f�leg Lestat, az arany s�r�ny�vel, �s az egyre t�bbet felbukkan� r�gi �nj�vel, aki, ha �pp r�j�tt, sehogy sem b�rt volna felt�n�s n�lk�l ak�r v�gigmenni az utc�n.

- Pontosan ez a probl�m�m! – helyeselt Lestat, ignor�lva az unott hangnemem.

- Akkor tal�n vedd meg mindkett�t? – aj�nlottam fel neki opci�k�nt, mire arca egyb�l felder�lt, �s el�gedett k�pet v�gva elmas�rozott a p�nzt�r fel�. Ek�zben �n k�rbej�rattam tekintetem az �zletben a t�bbiek ut�n kutatva, �m �k m�r kint �lltak a kirakat el�tt. �n is arrafel� vettem az ir�nyt, s az ajt�n�l Lestat is utol�rt, karj�n egy helyes szatyorral.

- Lestat, az emberek kar�csonykor �ltal�ban egym�snak v�s�rolnak aj�nd�kot, �s nem saj�t maguknak. – cs�v�lta a fej�t Merrick mosolyogva.

- �n is tudom… de… m�s hely, m�s szok�s. – v�gta r� Lestat d�lyf�sen.

- Tulajdonk�ppen annak ellen�re, hogy Jap�nban javar�szt ink�bb a p�rok �nneplik a kar�csonyt, az aj�nd�koz�s szok�sa itt is �vr�l �vre jobban teret h�d�t, �gyhogy… - fogtam bele a kult�ra magyar�zat�ba, �m Lestat f�lbeszak�tott:

- David, ne l�gy �nnepront�! – s mondta mindezt olyan hangnemben, mintha valami prof�n dolgot eml�tettem volna, �n pedig engedelmesen befogtam.

- Engem �rdekel. – sz�lt Louis csendesen, �n pedig h�l�san biccentettem fel�. Louisra mindig sz�m�thattam. Na j�, majdnem mindig.

- Akkor majd elolvasod az interneten! – torkollta le �t is Lestat, �s elindult, h�trahagyva minket. Louis �s �n nagyot s�hajtva ut�na indultunk, �m Merrick nem mozdult, �gy mi is visszafordultunk fel�. Louis k�rd� tekintettel l�pett mell�.

- Szerintem pr�b�ljuk ki… ezt a fajta kar�csonyt, �gy �rtem. – pontos�tott Merrick k�rben�zve, a k�r�l�tt�nk lev�k elm�it szond�zva. – Hogy is nevezik �k, deeto?

- Hm, mi�rt ne? – adta be a derek�t Louis, tal�n t�l k�nnyen is, mire Merrick, a t�bbi p�r p�ld�j�n felbuzdulva Louis mell� l�pett �s belekarolt. Louis pedig, n�mi t�tov�z�s �s egy kis pirul�s ut�n, hossz� s�lja egyik v�g�t Merrick nyaka k�r� tekerte.

Fellobban� f�lt�kenys�ggel n�ztem p�rosukat, ahogy elindultak Lestat fel�, aki t�relmetlen�l v�rt r�nk. Nem volt mit tenni, Merrick Louist v�lasztotta, h�t bele kell t�r�dn�m. Hadd legyenek a fiatalok boldogok – gondoltam egy rezign�lt s�haj k�s�ret�ben �s hirtelen ism�t id�snek �s mag�nyosnak �reztem magam. De – pr�b�ltam pozit�v mederbe terelni a gondolataim csapong� �rj�t – legal�bb Lestat itt van nekem, �s kezd �jra r�gi �nmaga lenni. A gondolaton elmosolyodva elindultam �n is ut�nuk. Lestathoz �rve bar�ts�gosan �tkaroltam a v�ll�t, mire k�rd�n felh�zta a szem�ld�k�t, majd r�m villantotta k�p�s mosoly�t.

- J�l van, �regem. – karolta �t a derekam, �s elindult az oldalamon. – Nincs mit tenni, ha m�r te is ilyen hangulatban vagy. – mosolygott tov�bb, �s egy hossz� s�t�nyhoz navig�lt minket, ahol a kop�r f�kon mint milli� apr� csillag vil�g�tottak az izz�sorok.

- Meg�r egy mis�t, hn? – lehelt egy gyors, hideg cs�kot arcomra, majd kisfi�s mosollyal kacsintott �s h�zott mag�val a s�t�nyon �gyelg� p�rok k�z�. �n pedig meglepet�semben hagytam, hadd vigyen, ahova akar, k�nye-kedve szerint, engedve nem csak az � szesz�ly�nek, hanem a pillanat var�zs�nak is. N�ha �n is elengedhetem magam.

Valahonnan k�nnyed zene sz�lt, al�fest�s�l a l�tv�nynak. S mi n�gyen a sz�lling�zni kezd� h�pelyhek �s izz�kt�l t�nd�kl� f�k �ltal szeg�lyezett s�t�nyon ballagtunk tov�bb kart karba �ltve, messze Amerik�t�l, New Orleanst�l, (�s rem�lhet�leg a Talamasc�t�l), �lvezve egym�s k�zels�g�t, �s �tadva magunkat az �nnep szellem�nek.