Mexikói szappanopera

(Gaby, nemesisz@freemail.hu)

Az előző pár(száz) rész tartalmából röviden:

 Az ifjú Lestat don Juan-Pablo Fernandez özvegy anyjától, a Gabrielle Rosalinda Lucecita Fernandeztől örökölt Sangriento céget Armando Paulo Rodrigez, Marius Carlos Sanchez titkos szeretője aljas módon megszerezte Louis Fernando Soareztől, Lestat don Juan-Pablo Fernandez titkárától és társától, majd Daniel Roberto Lucchini segítségével kitúrta vezető pozíciójából Lestat don Juan-Pablo Fernandezt, szerelmét, Marius Carlos Sanchezt téve vezetővé ez által. Eközben Lydia Pandora Maria Veronica Sanchez kezdi sejteni, hogy férje, Marius Carlos Sanchez nem hűséges hozzá, és Jessica Isaura Esmeralda Bettina Lucchini, Daniel Roberto Lucchini szépséges húga segítségével próbál Marius Carlos Sanchez után nyomozni.

SANGRIENTO EMPRESA del FERNANDEZ

3210. rész

 Jessica Isaura Esmeralda Bettina Lucchini vörös Ferrarijával befékez egy nagy irodaépület előtt. Már nyitná kifelé az ajtót, mikor megcsörren a mobilja.

- Mi van?! - ordítja a készülékbe.

- Én vagyok, Pandora.

- Mit akarsz?! - kiáltja dühösen Jessica.

- Ott vagy már?

- IGEN!!! De ne hívogass, majd én hívlak, ha lesz valami. - mondja higgadtabban, és kinyomja a mobilt. Mélyet sóhajtva kilép a kocsiból, és elegánsan besétál az épületbe, maga után vonva jó pár férfi figyelmét, ahogy hosszú szoknyája alól elő-elővillant formás lába.

 Armando Paulo Rodrigez vígan forog az irodai széken, mikor Marius Carlos Sanchez belép. Armando észrevéve őt pirulva abbahagyja, felpattan a székről és az ablakhoz lép, lehúzva magán a pólót. Marius szigorú tekintettel néz rá, ám szemében mosoly bujkál. Megigazítva mélyvörös zakóját, Armando mellé lép.

- Nos, mi hír?

- Oh, ma jön az új titkárnőd.

- Igen? Ki?

- Nem emlékszel?

- Öhm...

- Daniel húga.

- Daniel...

- Daniel Roberto Lucchini? Tudod, a barátom.

- Az az újságíró? - Armando bólint. - Ja az a Daniel!

- A húga, Jessica Isaura Esmeralda Bettina Lucchini lesz az új titkárnőd, Daniel ajánlotta. Azt mondta, nagyon megbízható.

- Ja igen, emlékszek már. Mikorra jön?

- Már ide kellett volna érnie... - fordul felé Armando, ám ekkor halk koppanás hallatszik a szoba ajtaján.

- Szabad! - mondja Armando és Marius is egyszerre, mire Jessica belép.

- Üdvözlöm kisasszony, Marius Carlos Sanchez vagyok. - ráz kezet Marius vele. - Örvendek, hogy itt van. Armandot már ismeri. - int felé.

- Igen. - hajt fejet Jessica.

- Nos, akkor Armando, volnál szíves körbevezetni a hölgyet? - néz Armandora Marius, aki rámered, majd vállat vonva Jessicához lép, és karját felajánlva neki kimennek az ajtón. Marius becsukja az ajtaját, és leülve a székére, elkezdi olvasni az asztalán lévő újságot.

- Jahajjj... - sóhajt mélyet Lestat don Juan-Pablo Fernandez a kanapén ülve, majd két kezébe fogva arcát az asztalra könyököl. - Jahahajjjj...

- Ne sóhajtozz itt nekem! - förmed rá a mellette ülő Gabrielle Rosalinda Lucecita Fernandez, kezében egy nyitott újságot tartva.

- De mikor annyira... jahajjj... - sóhajt újat Lestat.

- Akkor nézd ezt. - nyomja az orra alá Gabrielle az újságot. Lestat felegyenesedik, és elvéve anyjától az újságot, megszemléli a címlapot, majd eldobva a párnára roskad. - Jahahahahajjjajajjj... - Gabrielle az ég felé emeli tekintetét.

- Befejeznéd végre az önsajnálatot? Kezd idegesítő lenni!

- De ha egyszer... jahhahajjj... istenem, miért pont én, miért engem... miért nem mást?

- Az istennek ehhez semmi köze. - vonja meg a vállát Gabrielle. - És ha nem fejezed ezt be azonnal...

- De ha egyszer... jahh... - erre Gabrielle fogja az asztalon álló vázát, és kivéve a virágot belőle, a vizet Lestat fejére önti. Az dühösen mered anyjára.

- Na, végre elhallgattál. - rakta vissza az asztalra a vázát Gabrielle.

- Jó napot! - lép be a nappaliba Louis Fernando Soarez.

- Neked is. - fordul felé Gabrielle.

- Veled meg mi történt? - néz rá Louis a csurom vizes Lestatra. - Talán esett?

- Nem... - füstölög Lestat.

- Jaj, csinálj már vele valamit! Az agyamra megy a folytonos nyivákolása... - mondja Louisnak Gabrielle. - Itt jajgat nekem egész nap, ahelyett, hogy csinálna is valamit.

- Még mindig bánkódsz? - néz rá Lestatra együtt érzően Louis, miközben lehuppan mellé.

- IGEN! - ordítja dühösen Lestat.

- Pedig nem kéne. - vonja meg a vállát Louis.

- TE könnyen beszélsz! Nem te veszítetted el a céget, hanem ÉN! Érted, ÉN! TE CSAK ELVESZEJTETTED!!! - dühödik be Lestat egyre jobban.

- Hisz megmagyaráztam neked! Tudod, hogy...

- Igen, persze, persze, mindig kimagyarázod magad... TŰNJ EL A SZEMEM ELŐL!!!

- Lestat! Hogy beszélhetsz így vele? Ő a barátod. - szól közbe Gabrielle.

- Mostmár NEM! Tűnés kifelé! - pattan fel Lestat, és az ajtóra mutat. Louis szóhoz sem jut, aztán búsan feláll, fejet hajt Gabriellenek és kimegy. Lestat visszaroskad a párnák közé.

- Hogy viselkedhetsz így ve..

- TE!... Meg ne merd említeni még egyszer. - suttogja Lestat, miközben szúrós pillantást vet Gabriellere. A nő pár pillanatig végignéz rajta, majd magasba emelt fővel kiviharzik.

 Daniel Roberto Lucchini íróasztalánál ülve olvasgatja az újságot, amibe egy Playboyt rejtett. Kezében egy szál cigaretta ég, amibe nagy néha beleszív, két oldal között. Az iroda falán különböző cikkek kivágásai lógnak rajzszöggel felerősítve, asztala pedig maga a káosz, ha nem rosszabb. Daniel épp egy kétoldalas posztert szemlél mélyrehatóbban, mikor kopogás hallatszik. Erre hirtelen elkezd kapkodni, összegyűri az újságot, a Playboyt pedig az egyik fiókba süllyeszti, miután abból jó sok szemetet kiszedett és szétdobált a padlón. A cigarettát kidobja a nyitott ablakon, az asztalon lévő pohárból pedig felhajtja az italt, majd azt is a csikk után dobja, míg az üveget belevágja a szemétbe, és esztétikus elrendezésben rárak pár papírt.

- Tessék. - mondja végül, miután mindent eltűntetett. Az ajtón Louis Fernando Soarez lép be.

- Jó napot. - köszön illedelmesen, és becsukja maga mögött az ajtót.

- Igen, neked is. Mi hozott ide? - néz rá Daniel, míg az egyik székre mutatva leülésre invitálja Louis-t.

- Lestat... - sóhajt mélyet Louis.

- Mit csinált már megint az az ördög?! - dől hátra székében Daniel, lelkileg felkészülve Louis hosszas, részletes, és mindenekfelett unalmas panaszkodásának meghallgatására.

- Ordítozott velem... - mondja lebiggyedt szájjal Louis.

- Öhm... csak ennyi? - kérdezi zavartan Daniel. - Mert ha igen, ezért nem kéne igazán...

- Nem, nem csak ennyi. Engem okol a cég elvesztéséért... és elküldött.

- Aha... értem. És... mit akarsz tenni?

- Miért, kéne valamit?

- Nem is tudom...

- Azt mondod, szerezzem vissza a céget neki? - vidul fel Louis.

- Ezt azért nem mondtam...

- Akkor visszafogadna... - gondolkodik tovább Louis.

- Hát... talán, de én nem hinném, hogy...

- Daniel! Te zseni vagy! - pattan fel Louis, és megszorítja a csodálkozó Daniel kezét. - Te lángész, köszönöm! - mondja, majd elmegy.

- Te jó ég, ha ezt megtudja Armand... vagy ha Louis megtudja, hogy Armand tudja... vagy ha Lestat megtudja, hogy Armand tudja, hogy Louis tudja... te jó ég... hova lett a cigim? - néz körül hirtelen, majd a fejére csapva visszaroskad a székre.

*Reklám.*

Társadalmi célú hirdetés.

Buenos Aires, kedves néző! Tudja-e, hogy hermoso országunkban mennyire raro a normális családi vida. Ezért arra kérjük a kedves amigókat, hogy adják kölcsön solamente para una noche tisztelt mujerüket, hadd élvezzük mi is, akiknek nem adatott meg a normális családi vida, az otthon el caliente. Muchas gracias támogatásukat!

Társadalmi célú hirdetést láttak.

*Reklám vége.*

 Jessica Isaura Esmeralda Bettina Lucchini, miután a kedves Armando Paulo Rodrigez körbevezette a Sangriento irodában, elfoglalta új helyét, és elkezdte a titkárnőséggel járó hosszas és unalmas feladatok elvégzését. Vagyis kilakkozta az összes körmét, újra kirúzsozta száját, ötpercenként sminkigazítást tartott a mosdóban, firkálgatott a fontos papírokra és néha csábosan elsétálgatott egy-egy fölöttébb jóképű férfikolléga mellett, de közben mindent és mindenkit éles szemmel figyelt, főként Armandot és persze főnökét, Marius Carlos Sanchezt. Ám eddig semmi különöset nem észlelt. Ekkor megszólalt a mobilja. Hát persze, hogy Lydia Pandora Maria Veronica Sanchez volt, ki más is lehetett volna.

- Bocs, téves. - szólt bele, meg sem várva, mit akar, és lerakta. Unottan dobolt ceruzájával, mikor feltűnt neki valami. Armando meg Marius már elég rég óta bent vannak az irodában, vagy két órája? Mit csinálnak ezek ott bent? Hisz még munkájuk sincs, mindet neki "kéne" megcsinálni! És hirtelen hogy eltűnt mindenki! Érdekes. Úgy gondolta, megér egy pillantást a dolog. Felállva nagyot nyújtózott, majd lábujjhegyen, minden feltűnés nélkül az iroda ajtajáig merészkedett, és lehajolt a kulcslyukhoz, csakhogy peche volt, mert nem volt kulcslyuk. Magában szitkozódott egy sort, majd új ötlete támadt, ahogy szeme a kávéfőzőre tévedt. Arcára mosoly ült ki, ahogy elindult.

 Louis Fernando Soarez gondolataiba mélyedve járkált az emberektől nyüzsgő utcán, maga elé bámulva motyogott, azt sem nézve, merre megy.

- Mégis hogy csináljam? - dünnyögte. - Hogy? És hogyan? Egyedül nem megy... kell valaki... de ki? Ki tudna segíteni? Lestat ugyan nem, megint elkezdene ordibálni, Gabriellet meg nem érdekli a dolog, ő csak magának él... Daniel? Nem, ő sem. Talán meg kéne kérnem Armandot, hogy adja vissza a céget? Áh, úgyse adná, ha már rátette a kezét, akkor nem engedi el.... és vajon Marius? De hát ő lett a vezető, biztos nem akar lemondani... ki maradt hát... - bús képpel mendegélt, majd hirtelen eszébe ötlött egy név. - Pandora! - azzal már futott is, mit sem törődve a felháborodott emberekkel, akiket fellök.

 Lestat don Juan-Pablo Fernandez, miután kidühöngte magát, felöntött a garatra, és idegességében tövig reszelte az összes körmöt, amit talált, még a kutyáét is - mindezt röpke egy óra alatt végrehajtva - úgy határozott, elmegy egy körre új sportkocsiján, hogy kicsit tisztábban lássa a tényeket és lehiggadjon. Vígan hajtott csupán 150 km/h sebességgel a kanyargós hegyi úton, épp egyik kedvenc dalát hangosan ordítva a szélbe, ami szőke sörényét tépte, mikor is nem vette észre, hogy a másik sávba ment át, ráadásul épp szembe jött egy hatalmas kamion. Feleszmélve hirtelen mozdulattal félrerántotta a kormányt, még idejében, ám elvesztette uralmát a kocsi alatt, ami pörögve az egyik szakadékba zuhant.